El gringo (2012) 50% 1★

Érdekes élmény volt rájönni körülbelül a film harmadik-negyedik percében, hogy az El gringo nem több egy Tarantino/Robert Rodriguez házi feladat felmondásnál: Eduardo Rodriguez nem tesz mást, mint a két nagy előd stílusát utánozva elénk tár egy mozit, amit Tarantino talán nem, de Rogert Rodriguez simán rendezhetett volna, a kérdés innentől így már csak az, sikerrel jár-e, elhiteti-e velünk, hogy sokkal nagyobb durranást nézünk, mint elsőre gondolnánk.

Nos, nem, az El gringónak veszett nagy a füstje, de láng alig-alig pislákol a homály alatt. A hibák egyébként irgalmatlanul feltűnőek, azt mondanám, a sikerhez éppen Tartantino és R. Rodriguez jó ízlése és arányérzéke hiányzott. A sztori túl nyilvánvaló Desperado koppintás/utánérzés. A minőségi kivitelezés egyszerűen sok, az akciószekvenciákat fáj nézni, túl gyors a vágás, túl sok az effekt, nem fogjuk fel, amit látunk, sőt, epilepsziára hajlamosak simán rohamot is kaphatnak egy-egy mezei bunyós jelenet nézése közben.
Scott Adkins nem elég érdekes a néma főhős szerepében, bár azt aláírom, hogy lehetett volna a casting sokkal rosszabb is. A két női mellékkarakter rendben van, bár Yvette Yates Redick jól láthatóan nem több egy Salma Hayek klónnál. Christian Slater úgy kellett ide, mint egy falat kenyér, rendkívül gyenge teljesítményt nyújt és érezhetően kiöregedett már az efféle szerepekből.

Idegbeteg módon rendezett és vágott, minden téren túltolt alkotás az El gringo, de sokkal rosszabbra számítottam. Egy sokadik Desperado újranézés helyett lehet értelme felvenni a listánkra, de többet garantáltan nem vesszük majd elő.