Kapcsolatuk sokadik évében Tim és Millie egy új élethelyzetbe kerülnek, amikor vidékre költöznek. A már amúgy is feszültségekkel teli időszakban egy természetfeletti erővel való találkozás fenyegeti életüket, szerelmüket és testüket.
(forrás: ADS Filmek)
| Alison Brie | Millie |
|---|---|
| Dave Franco | Tim |
| Damon Herriman | Jamie |
| Jack Kenny | Luke |
| Mia Morrissey | Cath |
| Karl Richmond | Jordy |
| Francesca Waters | Carol |
| Aljin Abella | Mendoza |
| Sarah Lang | Keri |
| Ellora Iris | Anna |
Roppant hangulatos és ötletes testhorror. A karakterei hihetőek, még némi metaforát is bele lehet látni a cselekménybe, kellően hátborzongató és pont annyira gusztustalan, hogy ne forduljon fel a gyomrunk.
Az elején volt egy dolog, amin húztam a számat, egyébként remekül szórakoztam, nagyon bejött.
Teljesen korrekt kis horror. Kellően gusztustalan és kreatív. A főszereplő pár nagyon jól hozta ezt a fajta hosszú valahogy épp lejtőn lévő kapcsolatot. Elhittem róluk, hogy régóta együtt vannak, megvolt bennünk az a meghittség (?), amiből látszott igen ez a két ember már egy évtizede együtt van. A szimbolika is jó volt, tetszett, hogy bizonyos mondatok újra és újra elhangzottak más kontextusokban.
Egy bajom volt csak, mikor a Franco fiú iszik a vízből… miért is? Esik kint az eső, van náluk kulacs. Normális ember esővizet gyűjtene! Nem inna bele random kis tavakba! Ráadásul pont előtte beszélik, hogy közösen néztek valami túlélős műsort, biztos ott is elhangzott ez.
De igazából ez is egy elég karakterhű hülyeség volt szóval elnézhető.
Innen nézve az Együtt sokkal inkább az a fajta plázahorror, aminek antitézise szeretne lenni: egy jópofa semmiség, kis szatirikus humorral, kis durvulással, a végén pedig egy nagy összenevetéssel, hogy a moziban ülve önkéntelenül kikaptad a pasid/csajod kezéből a sajátodat, nehogy a végén még összenőjetek.
Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2025/10/14/egyutt-together-20…
Nem rossz, nem rossz. Tipik body horror, de sokkal mélyebb mondanivalóval.
Hol kezdődik az „én” és hol kezdődik a „mi”? A film tulajdonképpen azt mutatja be, hogy milyen, amikor egy kapcsolatban elveszítjük már az egyéniségünket és vajon le tudunk-e válni a másikról, vagy ez az egyensúly mindig felborulva marad. Hol vagyok én és hol vagy te? Hol vannak a határaink egy párkapcsolatban?
Vajon a szeretet és a kötődés milyen formában egészséges?
Szól ugyanakkor az örök kérdésről is, hogy mi, emberek, tényleg monogámok vagyunk-e, tudunk-e hűségesek lenni, el tudunk-e ténylegesen elköteleződni örök életünkre egy valaki mellett.
Ugyanakkor a film erősen megpendíti a társfüggőség témáját is és annak veszélyeit, hiszen, amikor valakitől függünk, akkor ki vagyunk neki szolgáltatva és teljesen elveszítjük az identitásunkat, önállóságunkat. Hiszen egy társfüggő úgy érzni, hogy nem bír létezni a másik nélkül. Hiába a folyamatos leválási próbálkozás.
Végül a tanulsága a filmnek: hogyan tudunk egy kapcsolatban közel maradni egymáshoz úgy, hogy nem hagyjuk magunkat elveszni benne. Hogyan tudjuk megtartani az én és mi határokat.
Külön tetszett, hogy Dave Franco és Alison Brie a való életben is egy párt alkotnak.
6-7 percig néztem, de rettentően irritàlt a beszédhibás (pösze, selypítő) Dave Franco. Szinkron van?
