Együtt (2000) 71% 7★

Óriási szíve van ennek a filmnek. Nehezen indul be – sőt, be sem indul igazán –, hangolódni kell rá egy kicsit. A karakterekből túl sok van, akikkel ráadásul aránytalanul bánik a forgatókönyv, mégis működnek, mert esendők, emberiek, szerethetők. Fura a kontraszt, ahogy kisrealista stílusban mesél különc figurákról (és hétköznapi emberekről is).

A legfontosabb azonban az üzenet, hogy semmit ne vigyünk túlzásba, nem szükséges totálisan azonosulnunk egyetlen egyetemes világnézettel sem, tök jó, ha mindenből kicsipegetjük a számunkra izgalmas pontokat, legyünk mindig nyitottak, ne ítélkezzünk, és az észszerűség határain belül, fogadjunk el mindenkit olyannak, amilyen. Felmerülhet a kérdés, hogy mi az észszerű? Ezt nyilván mindenkinek magának kell megválaszolnia, én ezt pont úgy fogalmaznám meg, ahogy nagyjából maga a film is tette (ezért is tudtam vele azonosulni): amíg valaki nem okoz nekem érzelmi/fizikai fájdalmat, addig az illetővel semmi gond nincsen. És ebbe belefér az is, hogy ha nagyon mások vagyunk, akkor békében elindulhatunk két különböző irányba, anélkül, hogy szarral dobálnánk egymást.