Egymillió dolláros zsákmány (1952) 70% 7★

Kemény, sötét, igazi amerikai film noir élmény ez a film, ami pontosan azt a műfajt és főleg hangulatot jeleníti meg, amit sokan vélünk ismerni, kedvelni, de filmnézéseink közben viszonylag ritkán akadunk már rá, hacsak nem mindenféle hommage produkciókban. Esetében a legmegdöbbentőbb felismerés talán az lehet, hogy a relatíve tényleg régi, 1952-es születési dátum ellenére egyáltalán nem érezzük a filmet időben távolinak, fáradtnak, idegennek – ez ugye a nagy klasszikusok egyik fontos ismérve.

Szóval zseniálisnak éppen zseniális ez a mozi, de valami miatt mégis lemarad a kézenfekvőbbnek tűnő magasabb pontszámokról, ennek pedig valóban inkább retrospektív, de létjogosultsággal bíró okai vannak. Mindazt, amit a film nyújtani tud, néhány éven belül, tehát még bőven ugyanebben az érában meghaladták más alkotások, hogy nyilvánvaló párhuzamként mást ne mondjunk, Kubrick első két rendezése, a Gyilkosság mindenképpen, és szerintem még az inkább filmművészeti szempontból emlékezetes A gyilkos csókja is. Különösen utóbbi darab annyira eleven és organikus hangulati látlelet lett az amerikai nagyvárosi mindennapok szürke nyüzsgéséről, hogy utána nagyon magasak lesznek a néző elvárásai egy hasonló film noir darabbal szemben.
Ezeket az elvárásokat az Egymillió dolláros zsákmány finom filmművészeti aspektusokban nem tudja megugrani. A kor sztenderdjei szerint kielégítő a fényképezés és a rendezés is, de a történetmesélés és a feszültségkeltés az egyetlen igazi funkció, amit az alkotók szolgálnak – utóbbi terén megint csak nem érnek fel a szakma olyan csúcsaihoz, mint a korabeli Hitchcock mozik, vagy némelyik kortalanná érett európai filmklasszikus (pl. A félelem bére).
A színészi teljesítmények terén is nagyjából ugyanez mondható el: minden korrekt, minden működik, de hiányoznak azok a plusz árnyalatok, amik túlmutatnának a nyilvánvalón. Nem is tűnik véletlennek, hogy a szereplőgárda tagjai közül egyedül Lee Van Cleef neve lehet ismerős a modern nézőnek, és ő sem itt alapozta meg a hírnevét – bár az nyilvánvalóan látszik, hogy jellegzetes és erős arcszerkezete emlékezetes figurává teszi őt bármilyen körülmények között, és ilyesmivel ezek a régi vágású amerikai színészek egyszerűen nem rendelkeznek.
A magyar változat viszont dicséretes, a szinkron jól sikerült.

Jó film az Egymillió dolláros zsákmány, vastagon ajánlanám is mindenkinek, aki szereti a régimódi, vintage hangulatú és valóban vintage filmeket, ugyanakkor minden tekintetben találhatunk tőle még jobb lehetőségeket is a hazai forgalmazásban megjelent, főleg a közkinccsé vált public domain kópiák között keresgélve.