The Great St. Louis Bank Robbery (1959) 60% 1★

Fiatal Steve McQueen ide vagy oda, ez a mozi nem egy sikerült darab, bár kétségkívül meglepően sötét árnyalatokkal dolgozok olykor ahhoz, hogy meglepje az ötvenes évek bevállalósabb amerikai bűnügyi filmjeit még nem annyira ismerő nézőket. Esetében talán az lehet elsősorban érdekes és az értékelés szempontjából tanulságos, hogy a rendező Charles Guggenheim elsősorban dokumentumfilmesként vált ismertté, és itt is külön hangsúlyt kaptak bizonyos dokumentarista vonások: például a rendőrök önmagukat játsszák a filmben, felelevenítve az eredeti bankrablásban végzett tevékenységüket, de ha nem tévedek nagyot, még néhány egykori túsz is elvállalta a moziban történő megjelenést.

Mindezzel együtt a film legkevésbé dokumentumfilmként funkcionál, hiszen a rablás későn következik be, gyorsan megy végbe, és az események nagy részében szinte csak annyit látunk, hogy a rendőrök rommá lövik az épületet, a meglepően gyorsan spoiler banda meg gyakorlatilag kiszenved szinte önmagától az ostrom hatására. A rendőri aktivitás ábrázolása is felszínes, el tudom képzelni, hogy a zsaruk féltek, hogy a mozi révén esetleg felfedik majd a titkaikat és ezzel előnyt adnak az elkövetőknek egy esetleges újabb bankrablás során – mindent egybevetve, mint bankrablós, heist mozi ez a film bőven nem sorolandó a klasszikus, irányadó darabok közé.
A rablást megelőző szervezés, a banda pszichés állapotának ábrázolása, általában a lézengő McQueen és a három idősebb színész közös összjátéka érdekesebb, de nem veszélyesen. Úgy értem, igazán kiemelkedő alakításokat itt nem fogunk látni, McQueen sem ragyogja túl a vásznon a társait, és a történetszövés is megelégszik nyilvánvaló, néha kicsit thrilleres elemek felhasználásával.
A technikai kivitelezés sok izgalmat nem villant.

Nem kötelező filmnézés, McQueen-rajongóknak esetleg „kellhet” ez a mozi, de egyébként könnyen feledhető darab.