A köztiszteletben álló londoni orvos, dr. Jekyll kifejleszt egy eljárást, amellyel szétválasztható a személyiség jó és rossz oldala. Az önmagán elvégzett kísérlet nyomán válik belőle az erőszakos és beszámíthatatlan Mr. Hyde. Amikor gonosz énje megöl egy utcalányt, sorsa megpecsételődik.
Dr. Jekyll és Mr. Hyde (1920) 18★
Teljes film
Szereposztás
| John Barrymore | Dr. Henry Jekyll / Mr. Edward Hyde |
|---|---|
| Brandon Hurst | Sir George Carewe |
| Martha Mansfield | Millicent Carewe |
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Várólistára tette 24
Kiemelt értékelések
Doram_9208
Ez olyan egyszer életemben látnom kell film, szóval most megtettem. Szerintem sosem néztem még némafilmet, legalábbis nem emlékszem rá. Nem lesz a kedvencem, de egész jó volt. Megmondom őszintén a zene kicsit zavart alatta, nekem nem igazán illett mindig a hangulathoz, de ez lehet ilyen sajátossága ennek a műfajnak, nem tudom… :D John Barrymore tetszett benne, jól alakította a két karaktert és Mr. Hyde szerintem elég borzongatóra sikeredett.
Mr_Catharsis91
A metamorfózisos jelenetek, a sminkkel ötletesek voltak a romantikus szál meg valamennyire enyhítő (és torzító/kihagyható) faktor volt a filmben és ellensúlyozta a sötétséget (pontosabban a kettőséget), amit a Jekyll és Hyde kettőse szolgáltatott.
Mondjuk az nem teljesen jött át, hogy Hyde-nak miért volt érdeke, hogy folyton visszaváltozott Jekyll-é. Elvégre ha ő a freudi pszichoanalízisben az ID metaforikus megtestesítője (nekem ez ugrott be először), akkor a filmnek jóformán másról sem kellett volna szólnia, csak a folytonos tombolásról. Úgyhogy ezt csak azzal tudtam magyarázni, hogy számára ugyanolyan fárasztó volt csak id-ként léteznie és kellett, hogy fedezze magát, hogy nehogy feltűnést keltsen, hogy Jekyll túl sokáig van elnyomva és távol.
Az utólag komponált zene annyira nem volt jó, borúsabb, sötétebb témákat képzeltem volna el a film alá, főleg a Hyde-os jeleneteknél.
Perly
Nincs értelme a könyvhöz viszonyítani. Maradjunk annyiban, hogy jelentősen eltér tőle. Szeretem a némafilmeket, de az nagyon zavart, hogy már itt is úgy akarták a nézőt a főhős oldalára állítani, hogy hős szerelmest csináltak belőle. Jobban jártak volna vele, ha nem teszik (nálam ellenkező hatást értek el, pedig a könyvben imádtam Jekyllt), de hát ez Hollywood!
A színész elmaszkírozása viszont hátborzongatóan jól sikerült. Külön megemlíteném a szemeit és a fogait. Volt egy jelenet, amitől szintén a hideg futkosott a hátamon, és ez nem más, mint spoiler.
