Démonok (Démonok 1.) (1985) 62% 26★

Lamberto Bava volt a rendező, de mivel minden poszter és lehetséges hivatkozás Argento nevével hirdeti ezt a filmet, tőle kérdezném meg, mi a fene is volt ez. Őt egészen idáig a horror és a legélvezetesebb, szellemes filmkészítés közötti hídverőnek tekintettem, még akkor is érezni véltem a műveiből felszínre törekvő esztétikai gyönyört, amikor éppen hasonlóképpen értelmezhetetlen, öncélú, a zsáner által kijelölt szűkös határokat szolgaian betartó filmeket készített. A Démonok azonban, bár főleg az elején kínál szemrevaló filmes megoldásokat, sőt, kimondottan szép is tud lenni, egészében véve undorító közröhely – avagy trollkodás, avagy egy jó ötlet, aminek a kivitelezése közben Bava egyszerűen felsült.

Tény, hogy a Démonok a műsoridő kétharmadában visszataszító kacat-horror, amiben zombidémon szörnyek rohangálnak és karmolnak-harapnak mindenkibe és bárkibe – oké, ilyen filmekre volt, van, lesz igény, valamiféle bájt még ad is a dolognak a sok maszk, meg praktikus effekt, de egyébként a hátam közepére se kívánom az egészet.
A maradék, történetesen a filmet elindító egyharmad teljesen rendben lenne: ügyes feszültségkeltés, hangulatos helyszínek és képek, okosan kitervelt színek, bár így is bőven Argento saját színvonala alatt, meg egy nagyon jól sikerült „film a filmben” koncepció. Ebből lesz az agyatlan zombihent, az orrba-szájba mutogatott folyó vér és gennyek, testdeformációk, meg a szokásos túlélőösztönök bemutatása. Tényleg mintha új mozi kezdődne el a cselekmény első 20-30 perce után, aminek már nincs felmutatnivaló értéke/értelme. Mindent egybevetve, olyan nagyon beszélni sem tudok róla.
Hacsak nem annyiban, hogy a filmnek ilyenformán van egyfajta önreflexiója, amennyiben egy rakás ember megnéz a moziban egy horrort, majd velük magukkal is hasonló dolgok történnek, elindítva valamiféle zombi-, avagy estünkben démon-inváziót, apokalipszist. Ha ebben valamiféle arra vonatkozó sugallat bújik meg, hogy hülyék vagyunk, hogy megmagyarázhatatlanul rossz a természetünk, amiért kukoricát zabálunk és kólát iszunk, miközben legszörnyűbb rémálmaink premier plán kerülnek bemutatásra a vásznon, akkor kicsit tudom a dolgot süvegelni. De kivetíthetném ezt a koncepciót a tömegkultúra vélt-valós népbutító hatásaira – vajon nem zombihordaként viselkednek-e az emberek, amikor egy filmben meglátván kedvenc színészüket citromízű diétás kólát inni, rohannak ők is citromízű diétás kólát venni?
Szóval van itt gondolat, csak belefullad a zöld gennybe.

Nem ajánlom, vagyis csak nagyon pici lelkesedéssel, maximum csak trash-kuriózumként.

Ó jaj. :D Szeretem a retró horrorokat, mert maszkokat használtak és nem spóroltak a ketchuppal. De ez mi az úr isten akart lenni? :D Az első harmada kimondottan izgalmas, de utána csak jönnek a kérdések, és igazából semmire nem kapunk választ. Jönnek a démonok…De miért? Miért most? Honnan került oda a maszk? Miért most? A mozis csaj hogyhogy nem tudott az egészről semmit? Ki az ezüst álarcos pasas? És hogy gondolhatták komolyan azt a helikopteres baromságot? Szóval értelme nem sok van. A befejezésnél már nevettem. :D

Ezt a filmet jó régóta tervezem, ugyanis mindig láttam a közepét, mikor az egyik tévécsatorna horrorpénteket tartott. Sajnos az elejét folyton lekéstem, a végét meg átaludtam. Sikerült pótolnom, de nem tudom eldönteni, megérte-e.
Az elején sok ember kap ingyenjegyet egy titokzatos alaktól az újonnan megnyíló Metropolitan moziba.
Szereplőink jó sokan vannak, de kevés az igazán különleges. Egyedül Tony karakterét sikerült megkedvelnem, mert jó szövegei voltak és intézkedett is a helyzetekben.
Később még jön négy drogos, nem tudom, mi szükség volt rájuk, a történet nem igényelte.
A film egyébként jól indít, a vetítésen megtörténő dolgok a valóságban is megtörténnek, már ami a zombulást illeti.
A maszkosok kitettek magukért, a zombik eléggé jól sikerültek, főleg mikor mutatják az átalakulást.
A film nagyon gusztustalan. Véres, és mindenféle testnedvek csordogálnak.
Sajnos eléggé buta is, a második felére teljesen elvesztettem a fonalat, egyszerűen nem értettem, mi történik. Olyan, mintha a jeleneteket csak egymásra dobálták volna.
A soundtrack tele van különbőző akkori sikeres metal előadók számaival, van itt Saxon, Mötley Crüe és még sokan mások.
Az olasz horrorok kedvelői el lehetnek rajta, de ez nem jött be nekem.