Dead 7 (2016) 10% 1★

Igazából a western-horror címke páros miatt gondoltam jó lesz (oké, a jót nem gondoltam komolyan) hibridnek a western kihívásra, de nincs pofám hozzá, mert ennek a westernhez annyi köze van, hogy pár haver jelmezbált játszott a koncertezésből megmaradt apanázsból. Merthogy úgy néz ki a szereplőgárda, hogy összeáltak páran a 90-es évek ikonikus fiúbandáiból (Backstreet Boys, N'SYNC) meg magukhoz csaptak még pár énekest ugyanabból a korszakból (akikről eddig nem is hallottam – azt is most olvastam csak, hogy Chloe Lattanzi mellesleg Olivia Newton-John lánya) és úgy döntöttek csinálnak brahiból egy zombifilmet, mert most épp a zombik a menők.
Aztán egy nyugalmas őszi délután pár sör mellett nosztalgiáztak egyet a filmes emlékeikből, Nick Cartert meg kinevezték íróvá, hogy dobjon már össze valamit ezekből a kis múltidéző gondolatokból. De komolyan. A hét szamuráj (1954), A hét mesterlövész (2016), Tarantino összes, a Walking dead első 5 évada és egy kis Johnny Depp-féle magányos lovas = kész a Dead 7. Olyan brutál nyúlásokkal köszönnek vissza az ismert képek, hogy az valami elképesztő. A kamerakezeléstől a jeleneteken át a figuráktól a jelmezekig van itt minden Jézuskától géppuskáig. Csak sajnos attól, hogy mindenből kivették a jól kinézőt és egymás után csapták összefüggéstelenül, attól még nem lesz belőle egy új jó film.
És itt most tényleg nem arról van szó, hogy a percenkénti totálisan öncélú vérfröccsenés digitális látványa a kultikus ZS filmek szintjén mozog, hanem arról, hogy egyszerűen ez tényleg annyira kaotikus és rossz, hogy csak két embertípusnak tudom jó szívvel ajánlani. Az említett fiúbandák egykori rajongóinak és a Mazochista Klub tagjainak.