D-Day (2015–2015) 82% 13★

Miután tegnap végre végeztem a doramával, kellett idő, míg lecsillapodtak a bennem felgyűlt érzelmek vele kapcsolatban. Mert érzelmekben nem volt hiány, és én nagyon megszerettem ezt a történetet. Egyrészt, mert baromi jó színészeket válogattak össze, akik tényleg jól alakították a karaktereket, hihetően és élethűen.

Másrészt ez a dorama megmutatta, milyen is az emberi természet, amikor egy város, vagy városrész súlyos problémával (jelen esetben egy hatalmas földrengéssel) néz szembe. Hogy mire képesek az emberek az életmentésért, vagy a saját hatalmuk és pozíciójuk megtartásáért. Hogy milyen emberi drámák sújthatják a családokat, milyen érzés, amikor nem tudjuk, szeretteink élnek-e, vagy sem.

Nem tagadás, hogy Lee Hae Sung és Jung Ddol Mi lett a két abszolút kedvencem (szerintem a kémia remekül működött a két színész között), de Han Woo Jint is meg tudtam szeretni annak ellenére, hogy az elején nem igazán kedveltem. Igazából az orvosi csapatból mindenkit megszerettem, kivéve Yoo doktort, akit én egy gyáva kukacnak tartok. Valamint ugyanígy megkedveltem Choi Il Sub tűzoltóparancsnokot, aki számára a saját emberei életének biztonsága is fontos.

Akit nagyon gyűlöltem, az a gerinctelen kórházigazgató, Park Gun volt, akinek a végéig nem voltam képes megbocsátani. Sajnos vannak ilyen emberek, akik még egy katasztrófa közepette is a saját kicsinyes bosszújukkal vannak elfoglalva, a saját hatalmuk és kórházuk hírneve fontosabb az emberi életeknél. Az ilyen ember nem való egy kórházba, de ez az én magánvéleményem.

Mindent összevetve, szerintem ez az egyik legjobb eddig készül koreai dorama volt, amit láttam. Volt itt dráma, katasztrófa, halál, életmentés, de jutott hely azért a romantikának és a humornak is. Szerintem ez az a dorama, amit mindenkinek látnia kell!

Szeretem a katasztrófa filmeket és nem is tudtam, hogy van olyan viszonylag hosszabb sorozat ami erre a szálra épül fel, míg szembe nem jött velem ez. Igencsak kíváncsian kezdtem neki és bizonyos szempontból nagyon tetszett, míg másból már nem annyira. Tetszett a történetvezetés, hogy gyakorlatilag pár napra volt felhúzva az egész, és a főszereplő orvos srác és csaj is nagy kedvenc lett. Nagyon jó volt kettejük dinamikája, és a komolyabb szálak mellett azért a humort is megcsillogtatták itt-ott, így nem volt depresszív az egész. A tűzoltók közül is mindenkit kedveltem, spoiler Az orvos csapatról már nem tudom sajnos ugyanezt elmondani, közülük több személyt is egyenesen utáltam, és igazából ezzel volt a problémám. Tudom én, hogy azért egy 20X60 perces sorozatba kellennek még más szálak is a katasztrófán kívül, de akkor is a kórházigazgató, a gyáva orvos, de még a sürgősségis orvos nő és a híres orvos is akárhányszor csak képernyőre került annyira felvitték a vérnyomásom, hogy sokszor legszívesebben félbehagytam volna. Na meg persze a politikus is… És ez azért már túl sok idegesítő karakter egy sorozatba. Isten mentsen az ilyen orvosoktól akiknek fontosabb a pénz és a státusz mint egy emberi élet. Fel nem foghatom, hogy lehet egy ilyen emberből kórházigazgató, hogy tud mindenen és mindenkin áttaposni anélkül, hogy valaki azt mondaná, hogy elég. Itt is csak egyetlen ember mert kiállni vele szemben, pedig neki volt a legtöbb veszíteni valója. Jó, a végére azért egyeseknél volt fejlődés, de akkor sem tudom megbocsátani egyiknek se a viselkedését. Szóval amellett, hogy tetszett eléggé fel is bosszantott a sorozat. Pedig nem volt rossz, sőt, csak épp örültem volna neki ha kevesebb szerepet kapnak ezek a karakterek.