D, a vámpírvadász – Vérszomj (2000) 80% 79★

Wow. Ez a film csak a hangulatával a mai horrorok egy jelentős százalékát kenterbe veri. A misztikus, sötét zene, az ismeretlen ténye – a világról, a szörnyekről, magáról D-ről is alig tudunk valamit, teljesen elveszettek vagyunk, sodródunk az árral, és pont ezért hátborzongató. Nem tudjuk, melyik szörny milyen trükköt kap elő következőnek, nem ismerjük a hősök határait sem.
És részben ez, részben D karaktere érte el, hogy borzalmas mértékig Mononoke utánérzésem volt. Ahogy ott a Vajákos, itt a jelenlegi főszereplőnk sem igazán mond nevet, itt konkrétan kimondják, ott csak sejtetik, hogy félvér, mindkettő badass, talpraesett, van stílusa, és a történet maga nem sokat mutat konkrétan az érzelmeikből – de ha figyelünk a reakciókra, a döntésekre, akkor hamar kiderül, hogy azért messze nem annyira érzéketlenek, mint elsőre gondolnánk.
A szerelmi szál működik, érzékeny, szép, át lehet érezni mind a vámpír, mind a lány helyzetét, a két karakter kommunikál, együtt gondolkodik, küzdenek egymásért, nagyon szerethetőek. Gyakorlatilag oda merném tolni Stephanie Meyer elé a forgatókönyvet, hogy „na, így írsz minőségi vámpíros szerelmi szálat”. A másodlagos, épp csak sejtetett kötelék D és Leila között is nagyon jól működik, a jeleneteik szépek, dinamikusak, a zárásuk pedig szívszorító, Leila pedig önmagában is szerethető, vagány figura.
Az animáció elképesztően szép, pont annyira sötét, ami a hangulat fenntartásához kell, a zene pedig ugyanúgy megtámogatja a remény pillanatait, mint ahogy a feszültséget fokozza. Csak egyetlen film, de beránt a világ, és a néző többet akar… én bátran merem ajánlani bárkinek.

Mivel épp most fejeztem be a regényt, gondoltam újranézem. (Hát volt pár különbség, amitől majdnem lementem hídba, de erről később…)

Előszóként annyi, hogy aki szereti a vámpíros történeteket, az mindenképp tegyen vele egy próbát. (Akkor is, ha nem szereti az animéket.)

AMI NAGYON JÓ:
– Vizuálisan gyönyörű az egész, a valaha készült egyik legszebb anime.
– Nagyon jó a hangulata, gyönyörű a zenéje.
– A vámpírok itt tényleg félelmetes, veszedelmes szörnyetegek.
– Az emberlány, Charlotte és a vámpír Mayerling/Meier Link spoiler nagyon bájos.
– D karaktere.
– Tele van olyan jelenetekkel, amikben szinte végig csak beszélgetnek, mégis rengeteget adnak hozzá a történethez. (Amikor nem akarják eladni a kiborglovat D-nek, a kislány a végén, Leila és D beszélgetése az esőben.)

AMI KEVÉSBÉ JÓ…:
– Túl sok a harc és a rohangálás, ha ezekből lefaragtak volna és a világépítésre fordították volna azt a játékidőt, még jobb lenne a végeredmény.
– Leila baromi irritáló.

Anime-regény különbségek:
Az anime kevésbé tragikus és sokkoló – ezek után sejthetitek, milyen a könyv…. spoiler spoiler spoiler spoiler spoiler Tele van még mindenféle apró eltéréssel (a kereszt szimbólum jelenléte, D nyaklánca…), de ezek a legszembetűnőbbek.

WTF faktor: az angol és a japán szinkronnál több helyen is totál más a szöveg. :O
Valahol olvastam, hogy az angol készült el először és csak utána a japán, nyilván vannak különbségek… De hogy teljesen más párbeszédek hangzanak el?! Mikor D először találkozik a Meierrel a hintó tetején vagy a végén, amit D Carmillának mond… A japán verzió szerintem sokkal jobb, ott konkrétan a könyvből vett szövegek hangzanak el, míg az angol csak random arcoskodás/okoskodás. (Nem is igazán értem…)

Összességében: remek anime, remek feldolgozás és… mi a fenéért nem csináltak ebből többet?!

A kivitelezés az valami fantasztikus. Gyönyörű képek és kiváló rendezés. Sajnos a történet számomra nagyon sablonos és kissé unalmas volt, de érdemes megnézni, mert tényleg nagyon látványos.

Az egyik kedvenc animém, annak idején nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszeressem ezt a műfajt :3 Ha jól emlékszem, első gimis lehettem, amikor kedvenc vloggereim egyikének méltatására, adtam neki egy esélyt.
Utána meg megnéztem vagy fél tucatszor, a mai napig tudom majdnem kívülről :DD
D egyike a kedvenc anime szereplőimnek (anno, egy blog bejegyzésben, fel is tettem a listámra): profi, hidegvérű, karakteres, akiből csak úgy árad a melankólia; és ez sajnos, nem is csoda. Mint félvér, két oldalhoz is tartozik ugyan, de egyiknek sem a része igazán: a vámpírok megvetik, de ő se nagyon húz hozzájuk (apropó, csak emiatt el fogom majd olvasni a mangát, érdekel az apjához fűződő kapcsolata), az emberek meg kihasználják. Ez utóbbira az idős férfi története világít rá nagyon szépen: amikor szükségük van a szolgálataira, felbérlik. Amint elvégezte a dolgát, és már nem látják hasznát, elűzik őt, mert félig vámpír. Emiatt pedig tulajdonképp örök életére magányra van kárhoztatva (ha nem számítjuk bele a bal kezében élő kis parazitát…), és ez iszonyatosan szomorú. Nagyon meghatott egyébként az a rész, amiben az egykor elrabolt, öreg férfi kiállt mellette, és megvédte őt :3
Maga a történet egyszerű, de olyan látványos, jól koreografált harci jelenetekkel toldották meg, valamint ütős párbeszédekkel, hogy ez tulajdonképpen mindegy is. A karakterek nagyon érdekesek, és vegyesek; Leilát a történet elején még nem kedveltem, de a végére szépen kiforrott a személyisége. Másik nagy kedvencem volt még a farkasember, Mashira – habár nem tagadom, ilyesfajta megjelenítését a farkassá válásnak még nem láttam (avagy új értelmet nyert a férfi szívéhez a gyomrán… Ehem, a hasából előtörő farkasfejen keresztül vezet az út). spoiler.
Avagy: na, EZEK vámpírok, kérem szépen! Meier Link hasonló búskomorságot áraszt időnként, mint D, de ez, az Alkonyat-beli picsogásokkal ellentétben, tényleg átérezhető, és cseppet sem idegesítő. spoiler
Mindent összevetve: ez egy remek film. Nem tudom, hányszor láttam már, de még sokszor fogom, az biztos :3

A rajzolás valami hihetetlenül gyönyörű (szerintem emiatt mindenképpen érdemel egy esélyt) ! És a zenéket is nagyon jól válogatták össze.
Maga a történet nem nagy szám, főleg úgy hogyha előtte nem ismertük D-t. A történet érzelmi része nagyon jó lett, és a spoiler ábrázolva.

A történet ugyan nagyon egyszerű (de legalább nem szúrták el), viszont a készítők mindent megtettek, hogy ne okozzon ez problémát. A karakterek minden tipikus vonás ellenére is kiválóak, ami egyben a hátterüket, érzelmeiket is jól meghatározza. A grafika és a hang pedig egész egyszerűen lenyűgöző. Épp ezért különösen intellektuális szórakozásra nem alkalmas, de amolyan esztétikai-érzelmi hatás keresésekor jól jöhet.

Az alaptörténet tökéletes, a rajzolás gyönyörű, a zene kiváló. Egyes történetszálak mégis annyira vér egyszerűek és kiszámíthatóak, hogy nem tudok rá max pontot adni.
Nagyon sajnálom, hogy a végén a crush-párosomból, nem igazán lett kánon.

A japán Penge, csak jobb ízléssel elkészítve.

Stílusos felnőtt mese.
Alapjáraton kevesen élveznénk ezt az átlagos, egyszerű történetet, ha hangulatilag nem lenne ilyen erős, ugyanis az itt tapintható dark, komor atmoszféra, a karakterek és azok háttértörténete igazán autentikussá teszi ezt az animét. Mindezek fényében az érzelmi töltete is kiemelendő, különösen a magányt illetően, aminek kapcsán Leilával azonosultam igazán, a beszélgetésük D-vel az esőben pedig a kedvenc jelenetem lett. spoiler
Sokan kiemelik a látványt: tényleg szép, de a megjelenésekor biztos nagyobbat ütött, mai szemmel látszik rajta az idő, de ez nem von le az értékből.
Charlotte spoiler először szánalmasnak és nevetségesnek tartottam, de az a helyzet, hogy több dologban magamra ismertem. Megvan a pszichológiája ennek a spoiler, az oka, hogy miért kellett a történetbe, arról nem is beszélve, hogy mélyebb, igazibb és átérezhetőbb, mint a Twilight-féle vattacukros műsor. Btw, nem csípem a vámpírokat, úgyhogy külön örültem, hogy itt tényleg vérszomjas, veszélyes lényként ábrázolták őket a pozitív kép helyett.
D mindent visz az érdekes történetével és a jellemével.
El kell olvasnom a könyvet is.

Egy kicsit másként nyúl a vámpírokhoz, mint megszokott, éppen ezért tetszett.
Van benne egyfajta western utánérzés, a magányos hős lovas, aki egyedül száll szembe a gonosszal-motívummal, ami bennem jóféle húrokat pendített meg.
A másik dolog, amiben más, hogy érzelmes, de még éppen nem csöpög. Szinte költői, lírai.