Cáfolat (2024–2024) 67% 9★

Ez a sorozat jelenleg nagyon aktuális, hisz olyan fontos témák vetülnek fel benne mint hogy mi is számít hitelesen forrásnak, mennyire hihetőek a másod kézből kapott információk és hogy mennyit adhatunk egy adott ember szavának. A Cáfolat ezen a hét részen át jól szemlélteti hogy egy adott narratíva mennyire a saját képünkre formázható, figyelmen kívül hagyva a tényeket, mások meglátást, és magát az igazságot. Így mindenkit óvva int attól, hogy elhamarkodottan alkosson vélményt, törjön pálcát egy másik ember felett. A történetről nehéz spoiler nélkül írni, de a lényeg hogy a cselekmény két szálon fut, a múltban és a jövőben, és ezek remekül vannak egymásba fűzve. Lassan már egy saját filmes műfaj lehetne a „nézzük ahogy a gazdagékat megbüntetik”, és tényleg van benne valami szórakoztató, nézni ahogy egyre jobban széthullik a világuk. Érezni hogy mentális lényegébn senki sincs a topponn a sorozatban, így nagyon senki sem szimpatikus. De a történet vezetés nagyon jó, és a rejtélyt, a feszültséget végig fenn tartja a sorozat, így könnyen visz magával a cselekmény. Sokáig nem lehet sejteni hová fut ki ez az egész, de aztán a végén szépen összeáll minden, és visszatekintve tele voltak a részek nyomokkal, jelekkel, amik megalapozták a finálét. A sorozat egyébként gyönyörű, majd minden képkockája mintha egy képeslap lenne. A fényekkel nagyon jól játszanak, a hideg/meleg árnyalatok váltakozásával is a szereplők lelki világát hivatottak bemutatni. Nem sok filmet láttam Kevin Kline-től, de itt nagyon oda tette magát, és közben majdhogynem felismerhetetlen. Remek ellenlábasa Cate Blanchettnak, aki szintén remekül játszik, aminek a kicsúcsosodása egyértelműen az utolsó részeben jön el.