Byeonhyeokui Sarang (2017–2017) 67% 7★

A „romantikus” címkét nyugodtan le is lehetne venni róla. Nem rosszallásként mert tulajdonképpen nem is hiányzott, de itt nem igen van romantika, udvarlás vagy ilyesmi. Hyuk néha epekedve bámul, Je Hoon szintúgy, Joon-nál semmi-de-semmi spoiler. Akkor már inkább volt romantikus a kedvenc rendőröm, T1000 és Joon barátnőjének kapcsolata, na ott tényleg volt érzelmi szál.

Aranyos volt és vicces, nagyon sokat nevettem – néha meg éppen az ellenkezője: brutális és véres, krimisen nyomozós, lélegzetvisszafojtósan izgalmas. A történet számomra teljesen hihető, és én teljesen el tudom képzelni, hogy egy koreai chebolban tényleg így (is) kötnek üzleteket, hogy zsebben van rendőrség/ügyészség, és hogy vállalaton kívül/belül ilyen folyamatok/kapcsolatok vannak.

A főzene nagyon tetszett, nagyon vidám volt.

Siwon. Nem volt annyira szuper, mint a She was pretty-ben. Néha (főleg az első 6-7 részben) rettenetesen eltúlozta a hülyéskedést, de amikor éppen nem marhult, akkor nagyon jó volt változatlanul kedvenc ❤

Kyun Mi Ri, alias Choi udvarhölgy. Asszem csak a Palota égkövében láttam ezelőtt – hát itt teljesen más volt :D Nagyon szerettem, zseniálisan adta a gazdag chebol feleséget, affektált és csipogott, kedves volt és elkényeztetett, egyáltalán nem emlékeztetett a vérgonosz Choi udvarhölgyre.

Hyuk és Je Hoon. Nagyon tetszett, ahogy igazi barátokká váltak – de szerintem mindig is azok voltak, csak éppen nem „működtek” barátként. A végén már meg sem kellett beszélniük hogy éppen mit kell csinálniuk spoiler

Apuka és bátyó. Nagyon utáltam őket = nagyon jó volt mindkét színész. Főleg a papa: hitelesen tudott totál-brutál lenni, aztán édesen vicces. De azért inkább nem szerettem….

A vége. Az utolsó rész. Na azt kicsit összecsapták és eléggé nyálas is lett. Sose tudják jól/rendesen/időben befejezni….

Nem volt rossz, de én nem ezt a végét szerettem volna…
Kicsit tündérmesés, a világ nem pont így működik.:) Amúgy meg egy lazulós kis sorozat jó kis csapattal, vicces helyzetekkel. Néha kiszámítható, néha drámai, de leginkább „egy mindenkiért, mindenki egyért!”