Brahmāstra: Első rész – Shiva (2022) 68% 4★

Egy meglehetősen nagyívű történetfolyamot ígér a Brahmastra, amelyben tényleg van annyi potenciál, hogy megtöltsön egy külön filmuniverzumot, más kérdés, hogy a játékidő szerkesztése nem a legszerencsésebb, hiszen számtalan jelenet végezhette volna a vágóasztalon, hogy egy feszesebb, sodróbb lendületű alkotást kapjunk, amely így ebben a formában túlságosan hosszú. A hossza némi didaktikussággal is párosul, ahogyan a fősodort kiegészítő mellékszálakat is hosszabban bontják ki, mint amennyire kellene, így bármennyire is szerethető a Brahmastra koncepciója, sajnos felemás élményt nyújt. A történet koncepciója, a látvány, a zene mind-mind kiváló, de a történet kidolgozása, valamint a játékidő szerkesztése agyonnyomja a pozitívumokat, így némileg keserű szájízzel fejezi be a művet az, aki bizalmat szavaz neki.

A történet a nem túl eredeti „hajsza egy varázstárgy darabjai után, amit ha összerakunk, lesz ám haddelhadd” szüzsét követi. Erős szerelmi szál van benne, ami persze a végére a világ „legeredetibb” tanulságához vezet. Kár, hogy a romantika itt alig működik, szerelem első látásra, de olyannyira, hogy az első randin már bizalmi válságig jutnak. A harcjelenetekben rengeteg a lassítás, ami miatt elég vontatottak. A kedvencem az volt, amikor a mozgó autó tetején kapaszkodó gyilkos kis időre eltűnik, majd amikor előkerül már maszk van a szája előtt. Igazán rendes tőle, hogy mielőtt fojtogatni kezdi hősünket maszkot húz, pandémiás időkben példamutató dolog ez. A legnagyobb csalódás viszont az volt, hogy ilyen hosszú indiai filmben csak egy tömegtánc jelenet volt, ez azért elég szegényes.