Bőrpofa (A texasi láncfűrészes 2.) (2017) 51% 57★

Nem hiszem, hogy annyira kellett volna ez a része… A szereplők uncsik voltak az elején, bár akkor is folyt kissé a vér, a sztori sem volt annyira ijesztő, vagy félelmetes, ahogy próbálták megvalósítani, hogy is lett egy kis srácból szadista pszichopata sorozatgyilkos állat… Egyébként nem volt annyira rossz, de annyira jó sem. Ez is a kettő közé szorult be félúton. A helyi seriff is beteges volt, ahogy próbálta megoldani az őt ért veszteséget, és bosszút állni. Elizabeth semmilyen volt, mint aki elveszett egy forgatáson, és hirtelen egy horrorba csöppent. Jackson ahhoz képest tök cuki pasi volt, de a végén… Azért lehetett volna izgibb is, vagy vérengzősebb, de csak egyszer nézhetős.

Hát ez elég vérszegény volt, már ha lehet ilyet mondani erre a brutál trancsírozásra spoiler :')
Az jó húzás volt a készítőktől, hogy nem lehetett tudni előre, melyik srác lesz Bőrpofa, mivel ugye az intézetben mindegyik új nevet kapott. Vannak benne eléggé beteg jelenetek, de valahogy az egész film, meg a karakterek sem nyújtottak maradandó élményt…

Mikor először láttam premierkor elvoltam vele, és gondoltam teszek vele még egy próbát hátha a nagy maraton közepette esetleg feljebb értékelődik, de nem.
Szerintem a felvezetésnek szánt elmegyógyintézetes etap igencsak érdekes, aztán még a road-movie-s szakasznak akadtak ötletes megoldásai, feszültebb pillanatai csak nekem megint nem feküdt az, hogy nem volt egy eszes szereplő, akiért izgultam volna. A nővérkében lett volna lehetőség, de a 2007-es Inside-ot rendező alkotópáros amolyan francia módra ráterelte a fókuszt a banda elmeroggyant tagjaira, és belepakoltak feleslegesen túlerőltetett explicitást, így a groteszk helyett öncélúnak éreztem. Pedig ez a nyers, kopár hangulat átjön, Stephen Dorff a bosszúszomjas seriff szerepében oké, csak irtó nagy kár, hogy ezzel a túlkapásokkal a végére hektikussá vált a cselekmény, megalapozatlan csavarokra kifuttatva, amik végül kifullasztották, semmissé tették a korábban ígéretes kiindulópontot. Az Örökségnél mondjuk így is jobb, de a középszernél nem jut nálam feljebb.

Már az elején sem volt túl erős a film (és már ott lehetett sejteni, hogy az egyetlen koncepció, hogy legyen véres), de onnan is tudott folyamatosan zuhanni a színvonal, köszönhetően a teljesen zagyva és logikátlan „forgatókönyvnek”.
Viszont egy játéknak nagyon jó: találj meg más filmeket benne. Nekem megvolt a Birodalom visszavág, Született gyilkosok, Amerikai história X, Hannibal.

Ekkora sz*rt még életemben nem láttam.

Ez X-rated volt? Mert…? o_O

Volt pár jelenet, amin rendes elcsodálkoztam, szóval még így is tudtak újat mutatni. De néha annyira unalmas volt. A végét azért sajnálom, mert egész filmben csak Lizzy-Jackson páros érdekelt.

Mit mondjak, nem voltak nagy elvárásaim a filmtől, de jobb volt, mint amire szàmítottam, egyszer simán meg lehet úgy nézni, hogy még le is köt :)
Volt benne kicsi csavar is, amit meg aztán abszolút nem vártam.
A problèmám a hülye nővérrel volt tulajdonképpen, nagyon idegesítő és logikátlan volt.
A hangulata lehetett volna nyomasztóbb szerintem. Nem sikerült hozni azt az undor szintet, mint a Texasi láncfűrészesnél :)

Ne elég, hogy unalmas, még értelmetlen is.
Se nem ijesztő, se nem félelmetes, se nem véres.

Kár, hogy a film ennyire logikátlan, mert amúgy stílusban és brutalitásban nem szenved hiányt, abszolút érezni, hogy ez Alexandre Bustillo és Julien Maury keze munkája, ráadásul helyenként hatásosan idézi meg a Bőrpofa-filmek őrült hangulatát. Ha nem lenne tele égbekiáltó hülyeségekkel, még a hét csillagot is megadnám. Kicsit szigorúnak érzem a film megítélését, de megértem, hogy bejáratott brandnél megvannak az elvárások, az előző felvonásra azonban még így is óriási köröket ver.