Borg/McEnroe (2017) 76% 60★

Látom a hibáit… De leszarom!

Akkoriban néztem még teniszt, amikor ilyen fickók játszottak a pályán. Ezek a maiak valahogy egyáltalán nem tudnak lekötni. Jött BumBum Becker és az erőtenisz.
A film némileg csalódás volt. Kissé elbillent az egyensúly Borg javára (nem véletlen, svéd film), az ő fejlődését, növekedését valamelyest megismertük, ellenben McEnroe-ról éppen csak felvillanásokat kaptunk. Az egész film tulajdonképpen arról szól, hogy Borg szenved a nyomás alatt, és ez a nyavalygás egy idő után nem tudott lekötni. Aztán a végén a döntő túl nagy hangsúlyt kap, jó hogy le nem adták az egész meccset egy az egyben. Mintha az egész film csak egy felvezetés lett volna a nagy meccshez.
Biztos, hogy lehetett volna egy sokkal jobb forgatókönyvet írni az életükből.

Nem értek a teniszhez, nem tudom kik ők, de ez jól sikerült film. Külön tetszett, hogy néha bevágták az eredeti meccs felvételeit. A két főszereplő jól hozta a karakterét, igazi gigászok csatája lehetett ez a valóságban is. Nem kell nagy tanulságokat keresni a filmben, de egy méltó emlék ez is a nagy sikereknek.

Ezt a nagy csatát szívesebben néztem volna inkább dokumentumfilmben. Úgy érzem abban a műfajban nagyobbat ütött volna.
McEnroe karakterét felületesebbnek éreztem, mint Borg-ét, aki szerintem több teret kapott a filmben, gondolok én itt elsősorban a gyerekkori inzertekre. Nem a legjobb sportfilm, de úgy hogy nem tudtam semmit a kettejük harcáról, az utolsó 30 perc elég izgalmas volt, de amúgy nem egy emlékezetes sportfilm.

Sport rajongóként számomra eszméletlen egy film volt. Amúgy is szeretem az igaz történetes filmeket, de ha ezt a műfajt sporttal kapcsolják össze a legjobb kombináció. A Rush forma-1-es filmhez tudnám hasonlítani. Mindkét filmben 2 hatalmas sportoló csatáiról és versenyéről amiből barátság születik. Minden sport rajongónak kötelező film.
Számomra talán ez volt az első olyan sport film amiben elég közelről és bőven megmutatták, hogy az él sportolók élete valóban nem olyan könnyű és nem igazán tudnak nyugalomba élni amelyre ők is vágynak néha.
Igaz a film 2017-es de én abban nem láttam így számomra ez 2018 legjobb sport filmje.

Szerintem mindenkinek, aki valamiben kiemelkedik a tömegből, van valami kattanása. Borgnak és McEnroe-nak is. Nyilván ez sok esetben a gyerekkorba nyúlik vissza. Ez a film nem rágott semmit a szánkba, mégis sugallt bizonyos összefüggéseket. Én ugyan Borgról az ég világon nem tudtam semmit azon kívül, hogy hogy nézett ki anno, meg hogy nagy teniszjátékos volt, így a film sok újat mondott róla. McEnroe-ról ellenben tudtam, hogy a teniszpálya fenegyereke volt, és a földhöz vagdosta az ütőit :) Róla is megtudtam most újdonságokat, de azért az ő figurája a filmben eléggé a háttérbe szorult, a hangsúly egyértelműen Borgon volt. Ezt az egyet sajnálom, de ennek ellenére is tetszett a film.