Boku Dake ga Inai Machi (2016–2016) 87% 81★

Nem gondoltam volna, hogy ez az anime ennyire fog tetszeni. Már az első perctől kezdve érdekes volt, és bár már az elején gyanítottam, hogy ki a tettes, végig fent tudta tartani az érdeklődésem, izgalmas volt és lekötött. Nagyon jól összerakott anime, jó szereplőkkel. Olyan történettel amiről mindenki hallott már, de nem napi téma, mert nehéz és fájdalmas. Ezt keverte a krimivel, aminek a témája a gyermekrablás és sorozatgyilkosság és ettől is annyira elgondolkodtató az egész. Sokmindenre felhívja a figyelmet és rávilágít dolgokra. Egyébként a gyilkos személyéről mást is feltételeztem: spoiler Ezzel kapcsolatban még akartam írni valamit, de elfelejtettem :"D De tény, hogy nagyon erős anime, nem hibátlan, de nagyon erős. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Nagyon erős, megindító és elgondolkodtató anime, amit mindenkinek látnia kell. A látványvilág szép, bár elég érdekesek a karakterek, az opening és az ending zeneileg és az animációt tekintve is szuper. A seiyuu gárdából egyrészt kiemelném Yuuki Aoi nagyszerű alakítását, másrészt Mitsushima Shinnosuke mesés hangját. Elképesztő tehetség, remélem, még sok animében hallhatjuk majd.

A történet egyik mozgatórugója, a lehetőségek megteremtője, az időutazás nem újdonság, sokszor sok helyen láthattuk már. Ami többek között érdekessé teszi, az a nyomozói szál, hogy miképpen jutunk el a nulla információról oda, hogy 18 évvel ezelőtt ki volt a sorozatgyilkos. Satoru emlékei a gyerekkoráról hiányosak és megkopottak, ugyanakkor egy felnőtt férfi gondolkodásával rendelkezik.

Az elhatározását, hogy megmenti az áldozatokat és elkapja a tettest, ezzel a felnőtt logikával eszeli ki, ami nyilvánvalóan némi személyiségmódosulást eredményez nála. Ez feltűnik barátjának, Kenyának is, és ő, illetve Hiromi ötösre vizsgáznak barátságból. Satorunak azt is fel kell ismernie, hogy egyedül nem sokra képes és szüksége van a többiek segítségére is. Lélektanilag igazán érdekes alkotás.

A szereplők közül kiemelendő Hinazuki Kayo, akire hatványozottan érvényes, hogy még az ág is húzza. Nagyon pozitív karakter még Satoru édesanyja, aki nem csupán a támogatásával és a szeretetével segít a fiának, hanem az eszével és az oknyomozó képességeivel is. És ott van a mindenkit mindenben támogató Sensei, Yashiro Gaku, aki remek tanár és végig segíti a fiúk törekvéseit.

A detektív szál érdekes ugyan, de inkább ez is lélektanilag; nagyon hamar egyértelmű jeleket kapunk a gyilkos leleplezésére, ami a történet előrehaladtával csak sokasodik, és volt egy pont, amikor konkrétan ordítani tudtam volna a gyerektestbe zárt, felnőtt Satoruval, hogy vegye már észre magát. A kulcsszó a bizalom. Az biztos, hogy a gyilkos igazi vérprofi még kitalált történet szintjén is.

A történet lényegében sok mindenről szól. Az akciót adó gyilkossági szál csak a felszín, a mélyén ott van a már emlegetett barátság és bizalom, illetve az is, hogy vegyük észre a jeleket és merjünk cselekedni. Elég kemény témákat is érint a cselekmény, mint például a családon belüli erőszak.

Felépítésileg is nagyszerű, most végre megkaptam a tetőpontot és a katarzist is, meg egy egészen hosszúnak mondható lezárást, aminek a végén még pluszba sikerült megdobogtatni a szívem.

Minden képkockáját imádom, de azért lenne néhány dolog. A Revival megjelenésére nem kapunk magyarázatot, de ez nem is lényeges elem. A másik dolog, amire húztam a szám, az a gyilkos volt. Az elején sok mindent belemagyarázhatunk a történetbe indíték gyanánt, majd egyszer megkapjuk az ő magyarázatát is, ami számomra nem volt izgalmas, de lényeges sem, aztán a végére már csak a fejemet fogtam, hogy ne már, ilyen a világon nincs. Kicsit hiteltelennek tűnt az egész.

Visszatérve azonban a pozitív dolgokhoz, kis kulturális élményt is kapunk, én legalábbis mindenképpen. Mivel a történet Hokkaidón játszódik, az ottani dialektusból is csemegézhetünk, nekem elköszönésként ez a „Shitakke” határozottan új volt.

Mindent összevetve, ez egy kiváló, komoly anime, csak ajánlani tudom.

Többszöri nézésre is egy élvezhető, nagyon jó anime :) A története érdekes volt és nekem tetszett is. Mikor először néztem a végén nagyon meglepődtem hogy így fejezték bespoiler A szereplőket egytől egyig nagyon megszerettem, a kedvenceim Satou anyukája spoiler és a tanár spoiler Az opening-jét meg az ending-jét bevallom szoktam hallgatni mai napig mert nagyon tetszenek és az endinghez még egy nagyon jó magyar cover-t is találtam :)
Ha másodjára nézed más a történet hangulata hogy már tudod hogy ki a tettes. Nekem talán így egy kicsit jobban is tetszett :)
Összességében egy nagyon jó anime és aki szereti az ilyen nyomozósabb, rejtélyesebb hangulatot tetszeni fog neki. Bátran ajánlom is :) Ha felkéne sorolni a top 10 kedvenc animémet tuti hogy benne lenne :D

Ez az anime jó régóta volt már a várólistámon és most végre erre is sikerült sort keríteni. Az anime már az első résztől kezdve nagyon be tud rántani, véleményem szerint az első 6 rész a legerősebb azután már azért akadtak gyengébb részek.
Van itt nekünk sok minden. Időutazás, családonbelüli erőszak, sorozatgyilkosság, szóval érdekes és nagyon nehéz témák is egyben.
Az Időutazásos része nagyon érdekes volt, de azt azért sajnálom, hogy nem igen kaptunk erre semmi magyarázatot.
A karaktereket is jók voltak, Satoru jó főszereplő, Kayo pedig az egyik olyan szereplő volt akit a legjobban megszerettem, de aki szerintem egyértelműen a legjobb volt az Satoru anyukája, a legjobb animés anyuka karakter akivel én valaha találkoztam.
Azt, hogy ki a sorozatgyilkos én nagyon hamar elkezdtem sejteni és az utolsó pár részekre már borzasztóan egyértelmű is volt szerintem.
Összességében szerettem ezt az animét, érdekes volt, izgalmas, szinte végig le is kötött. A vége nekem egy picit furi volt, kicsit már túlbonyolítottnak éreztem, de azért így is sikerült szépen lezárni.
Mindent összevetve ez egy nagyon jó anime, hangulatilag is nagyon erős, tetszett ez a végig nagyon rejtélyes hangulat, szóval aki ilyenre vágyik épp annak nagyon tudom ajánlani.

Nagyon jól indult, viszont sajnos úgy éreztem, hogy a Kayo-szál után jelentősen esni kezdett az epizódok színvonala. Kár, mert azt hittem, találtam egy új kedvencet. :/
A történet a Kayo-szál után szerintem elég átlagos lett, a lezárás pedig átlagon alulira sikeredett. Túl gyorsan, túl egyszerűen lett vége mindennek. Sok dolgot meg sem magyaráztak. spoiler Az pedig, hogy a gyilkos motivációját kb 2 percben foglalták össze, számomra nem volt valami kielégítő.
Egyébként minden más (látványvilág, szereplők, hangulat) tetszett. :)

Jó kivitelezés, jó rendezés, jó szereplők, sajátos hangulat, de ez a befejezés nagyon összecsapott volt. Utána még pár hétig vissza-vissza kúszott a gondolataimba, megfogja az embert, szóval tényleg kár érte.

Gyönyörű.
Néha félelmmel, szomorúsággal, meghatottsággal, boldogsággal töltött meg. Néha néztem, és mosolyogtam, úgy éreztem, rám süt a fény, ahogy az érzelmekkel teli képsorok peregtek a szemem előtt. Néha csak meredten, lesokkolva bámultam magam elé, néha remegtem a félelemtől vagy a megrázkódtatástól.
De egy biztos, nem véletlenül híres és elismert, ugyanis a hatást, amit akart, tökéletesen elérte. A főszereplő nem éppen könnyen megérthető, de a gondolatai és a világszemlélete nagyon érdekes. A többi karakter is jól van megírva, bár volt, akit jobban kifejthettek volna.
A zenéi nagyszerűek. Az opening kellően átadja a hangulatot, és nekem nagyon tetszenek azok az animék, ahol a részek alatt megváltoznak a képsorok a töréspontoknak megfelelően. Mindig sokat hozzáad az élményhez, ezért sem tartom feltétlenül jónak, amikor az ismerőseim mindig átugorják az endingel együtt. Nos, igen, az ending. Ennél gyönyörűbb és odaillőbb aligha lehetne. A dal valami elképesztően szép és fülbemászó, és ugye az egyik fontos ost fődallama is az ed eleje. Aki csak most kezdené az animét, nagyon ajánlom, hogy minden alkalommal hallgassa meg, mert érdemes, és nem véletlenül van ott (ezt nem úgy értem, hogy valamiféle plusz tartalmat ad a történethez, vagy olyan információ van benne, ami elengedhetetlen az anime megértéséhez, csupán jobban átérzi az ember a zenétől és a képsoroktól, hogy mit is akar nekünk átadni az alkotó).
Nekem a lezárása külön tetszett. Mindig el szoktam gondolkodni az utolsó részek előtt, hogy hogy fogják lezárni, és itt ezt valami csodásan tették. A felhőtlenül boldog vég pedig szerintem lehet, hogy nem volt odaillő, de mindenki megérdemelte. A szereplők és a néző is. Pont annyit magyarázott el, amennyit kellett. Szerintem azért nem fejtette ki a gyilkos indokait, mert ő nem teljesen beszámítható, tehát nem kellett valami egetrengető tragikus múlt ahhoz, hogy ilyenné váljon. Én külön szerettem benne, hogy nem egy újabb sablonos „ezek a szörnyű dolgok történtek velem” és „ezeket a szeretteimet gyilkolták meg” fajta indítékot kaptunk, hanem csupán egy más, egy őrült (persze nem az elmebeteg pszichopatára gondolta „őrült” címszó alatt, csak azért valami biztos, hogy nem stimmel vele) látásmódját. A revivalt valószínűleg azért nem megyarázták el, mert a főszereplő sem értette.(ez lehet, hogy belemagyarázásnak hangzik, de én követem azt a mentalitást, hogy ha valamit a főszereplő nem ért, azt nekünk sem feltétlenül kell.) És kérlek ne értsetek félre, nem úgy értem, hogy az anime hibátlan, hanem hogy én pont ezt nem tartom a gyengéjének.
Csak annyit tudnék még hozzátenni, hogy köszönöm. Az élményt, amit nyújtott, a gondolatokat, amiket a fejemben ébresztett, a megnyugvást és a végtelen békességet, amit most érzek, hogy befejeztem, és a könnyeket, amiket a szemembe csalt.

Random dolgok, amik a nézése közben más animékre emlékeztettek:

Az elején egy olyan fura gondolatom támadt, hogy ha összekevernénk a Hamefura előre mindent tudó „végzet-elkerülő” gondolkodásmódját a Re:Zero depressziójával és újjáéledéseivel, majd ehhez hozzáadnánk egy olyan főszereplőt, aki értelmesebb és komolyabb mint Khatarina, és jobban átlátja a helyzetet, nem baromkodik szét mindent, vagy egészen egyszerűen nem olyan önző, mint Subaru, akkor nagyjából megkapnánk ezt az alapsztorit. Ez persze később már meg se fordult a fejemben, de azért gondoltam, aki ismei ezt a két művet, annak érdekes lehet ez az elmélet.

Csak szerintem van az, hogy az egyik repülős gyerek, aki a folyónál játszik Connie-nak (Attack on Titan) a kiköpött mása, és a jövőbeli Yashiro (amikor még rajta volt a szemüvege) pedig Tamakira (Deadman Wonderland) hasonlít elképesztően?

Olyan nehéz erről a sorozatról értékelést írnom, mert animék terén a legrégebbi kedvencemről van szó. Valamivel azután láttam, hogy kijött, nem sokkal lehettem idősebb, mint a főszereplők, és akkor azonnal a kedvenc animém lett, és több évig ott is maradt (egészen addig, amíg a karantén alatt elkezdtem komolyabban animézni). Jelenleg (bár ez változhat persze) a harmadik helyért verseng a kedvenc animéim listáján a Steins Gate-tel. Azt hinné az ember, hogy viszonylag könnyű a két animét összehasonlítani, lévén mind a kettő időutazós thriller, azonban valamiért nagyon nehéz döntenem. Mondhatnánk, hogy a Boku Dake ga Inai Machi (most csak azért nem kötök bele a címbe, mert dacára annak, hogy ez is marha hosszú, legalább hangzatos és illik a sorozathoz (nem úgy, mint mondjuk a Yahari Ore no Seishun Lovecom wa Machigatteiru, vagy a Seishun Buta Yarou wa Bunny Girl Senpai no Yume o Minai). Valami olyasmit jelent amúgy, hogy „A város, amiből csak én hiányzom”. Ettől függetlenül a továbbiakban Erasednek hívom) időutazása feleannyira sem érdekes, vagy kidolgozott, mint a SG-é, és ez igaz is lenne. Ugyanis semmi magyarázatot nem kapunk arra, hogy hogyan történik az időutazás, miért van Satorunak ilyen képessége, satöbbi. Ez az egyik negatívuma a sorozatnak. Kb amúgy kettőt tudnék felhozni.
Az időutazás nagyon lustán van kezelve ebben a sorozatban, és bár magával az időutazással nagyon érdekesen bánik, egy minimális magyarázatnak azért örültem volna.
Viszont, ha most kéne összeállítanom a listát, biztosan az Erased-et teszem előrébb. Ez nem csak annak köszönhető, hogy ezt most néztem újra, a SG-t meg még régebben, és nem is csak a nosztalgiának és s sorozat iránti elfogultságomnak. Bár legyek akármilyen elfogult, ki fogom mondani a hibáit.
A másik nagy hibája a főgonosz. Nem csak az, hogy halálegyértelmű a gyilkos kiléte, hanem az, hogy semmire nem kapott indítékot. Így is bírom a karakterét magát, de valamiért nekem nem elég, ha zakkant a főgonosz. A krimikben mondjuk ritkán kapunk jó indítékot a gonosztevőktől, de az Erased kriminek is nagyon egyedi volt, szóval ennyit elvártam volna.
Az egyediség alatt azt értem, hogy kb minden létező krimivel ellentétben nem a legvégén leplezik le a gyilkost, hanem két résszel a vége előtt. Konkrétan egy teljes epizód van a leleplezés és a finálé között, így a feszültség az egekben.
Apropó feszültség, ez az egyik legnagyobb erőssége az animének: a feszültség adagolása. Nemcsak a cliffhangerekre gondolok, amik szerintem a valaha elkészült leggonoszabb cliffhangerek, hanem mindenre, amit a feszültségadagolás alatt lehet érteni. A karakterek reakciói, a hangulatteremtés és a plot twistek zseniálisan teszik a dolgukat.
Meg a soundtrack. Ennyire gyönyörű soundtrack nagyon ritkán készül. A zeneszerzőről semmit sem találtam a neten, ami furcsa, mert tényleg zseniális OST-t volt képes szerezni. De a teljes OST hibátlan. Gondoljunk csak az openingre, az endingre, az Only I Am Missing című főtémára, vagy a személyes kedvencemre, az I have to save her-re. Itt van: https://m.youtube.com/watch…
Az animáció is nagyon jó, bár oldalról furák voltak néha az emberek, de fátylat rá.
A karakterek is irdatlan nagy erősségei a műnek. Mind a három fontosabb női karakternek bérelt helye van a legjobb animés női karakterek listáján, legyen szó Airiról vagy Kayoról. Sachiko pedig az egyik kedvenc fiktív szülőkarakterem lett. Ha már szülő és női karakter, akkor hadd említsem meg Kayo anyját, akit a vége felé csak-csak próbáltak szimpatikusnak beállítani… De ettől függetlenül szívem szerint elcserélném az Egy Gyűrűre, hogy Frodóék őt dobják be a lávába.
Ha már Kayo anyja, az anime iszonyatosan érzékletesen mutatja be a családon belüli erőszakot, és nagyon kegyetlen képet kapunk róla. És sajnos hiteleset.
Mikor az egyik barátomnak említettem a „családon belüli erőszak” kifejezést, ő egyből a nemi erőszakra értette, és magyarázhattam neki ahogy akartam, hogy nem erről van szó, mintha a falra hányt borsóhoz beszélnék. Szóval nem, tisztázzuk, nincs az animében nemi erőszak!
Amúgy nem a szülői elnyomás és brutalitás az egyetlen dolog, amit nagyon érzékletesen mutat be, az anime tényleg tudatosan hat az érzelmekre, elejétől a végéig. Tulajdonképpen hatásvadász módon csinálja, de ez kit érdekel, amíg beválik? Mert tényleg nagyon érzelmes és érzékeny anime az Erased.
Az egyik legerősebb pontja a vége. Kimondottan bátor, váratlan, az első tíz rész feszes tempójához képest kimondottan lassú és gondolkodós lett az utolsó két rész. Kisebb koromban utáltam ezért, de most már az egyik kedvenc animés finálémnak tartom.
Amúgy sokan azért utálják, mert nem jött össze a két főhős, ami nekem akkor is furcsa. spoiler Ha már mindenképpen bele akarjuk szuszakolni az Erasedbe a romantikát, bár szerintem fölöslegesen, akkor Airivel sokkal jobban összeillene. Csak nagy köztük a korkülönbség. Bár, ha azt nézzük, hogy mind a ketten nagykorúak, miért ne. Szerintetek így 12 év soknak számít?
Satoru, Kenya és Yashiro voltak a fiúk közül a kedvenceim. Satoru nagyon jó főhős. Egy nagyon intelligens, és hősies, de nagyon esendő… Embert látunk. Úgy van, embert. Ettől lesz annyira jó a karaktere, hogy nem erőltetik rá a túlságosan nagy istenséget, mint sok anime megtette a főhősével.
A történet is kellően izgalmas volt, és remekül ki lett dolgozva. Mindig feljebb tornászta eggyel a lécet, és mindig képes volt egy fokkal izgalmasabb lenni. Oké, csak 12 rész, de olyan 12 rész, amit képtelenség nem egy nap alatt végignézni.
Tehát ez a Boku Dake ga Inai Machi. Egy intelligens, érzelmes, időutazós krimi-thriller, ami egy karakter, Satoru fejlődése köré van felépítve. Fokozatosan látjuk kinyílni az emberek felé, látjuk egyre őszintébbé válni, egy tényleges hőssé. Nem játssza a magányos hőst, hajlandó segítséget elfogadni, vét hibákat és tanul a saját hibáiból.
Az anime nagy betűkkel teszi fel a kérdést, hogy Mire elég a második esély?
Vannak ötleteim, hogy hogyan lehetett volna jobb is, de ez is elég volt ahhoz, hogy ekkora óriási kedvencem legyen.
Az Elment az eszed? mondat pedig az egyik kedvenc mondhatom lett az animetörténelemből. Baka nano?

Van az az érzés, amikor épphogy elkezded nézni a sorozatot, és egyszerűen tudod, hogy neked ez kedvenc lesz. Így voltam az Eraseddel, mert te jó ég, ez valami zseniális volt. Egyszerre akartam ledarálni, de közben lassan is nézni, nehogy elfogyjanak a részek. Nem emlékszem, mikor láttam utoljára ennyire jól összerakott, remek karakterekkel (és zenékkel!) bíró sorozatot. Olyan atmoszférával rendelkezik, ami engem egyből beszippantott és még mindig a hatása alatt vagyok.
Satoru abszolút kedvenc lett, annyi mindent tett a barátaiért, hogy hihetetlen. Kayót is nagyon megszerettem, szerethető karakter, és végig nagyon sajnáltam, hogy át kellett élnie azokat a szörnyű dolgokat, amiket egy ember sem érdemelne meg. Satoru anyukája, Sachiko elképesztően jó szereplő, mindvégig segít a történet során, ahol csak tud.
A gyilkos kiléte egy idő után nyilvánvalóvá válik, de ez nem is baj, hiszen semmit nem von le az anime értékéből, csak hozzátesz.
Egyetlen egy hibát sem tudnék mondani, túlságosan beszippantott az anime ahhoz, hogy gondolkodni tudjak rajta. :D
Az opening nagyon fülbemászó és tetszett is. Na de az ending. Valami csodálatos és elképesztő, imádtam. Gyö-nyö-rű. Biztos vagyok benne, hogy hallgatni fogom, annyira szép.
Ez nem lett valami összeszedett értékelés, de egyelőre még ott tartok, hogy magamat is össze kell szednem ezután az anime után… :D

Animét nem szoktam snitten keresni. Sem jelölni. Csak kivételes esetben. Ez épp egy ilyen.

Amikor először hallottam erről az animéről, meg láttam az előzetesét, már tudtam, hogy lesz körülötte egy kisebb hype, és azt is tudtam, hogy én aztán nem fogom megnézni azonnal, majd ha épp depressziós kedvem lesz, mert azt hittem ez a sorozat ilyen. De mekkorát tévedtem! És annyira örülök neki, hogy mégis megnéztem. Te jó isten, de rég láttam már ilyen minőségi munkát japántól. Öröm könnyekben fogok kitörni, ha csinálnak majd még ilyeneket.
A történet 5*, az animáció (!!) 5*, a hangokat meg lehet szeretni, habár a főszereplő felnőttkori szinkronja eleinte nem jött be, mert olyan volt, mint egy döglött hal, de hamar hozzá lehetett szokni, főleg az anime stílusa miatt. A karakterek teljesen megnyertek, a hangulat levett a lábamról, a krimi szál érdekes volt, imádtam. Egy szó, mint száz, tőlem megkapja az összes csillagot, ami nagy dolog, mert nagyon kritikus tudok lenni. :'D
Ilyen izgalmas és fordulatos történetet akarok még! Gimme some!

(Végig láttam, de nem fogom külön-külön jelölgetni az epizódokat :'D)