Békaváros (1988) 58% 6★

Elkövettem azt a hibát, hogy egy rendkívül bénán kivitelezett magyar felirattal néztem ezt a filmet, így egy darabig nem is esett le, hogy ez nem egy C-kategóriás sokadik Mad Max-koppintás kilószámra mérhető kokainnal a stáb zsebeiben, hanem egy komédia, amiben mindenki szabadjára engedi az őrületet. De olyannyira, hogy a köztük lévő vastag húsz-plusz év mínusz ellenére ez a film még a Fury Road egyfajta paródiájaként is elfunkcionálgat – az azért nem semmi.

Kár azonban, hogy ezt a szintű komolytalanságot nem dobták rá magukra a konkrét jelenetekre, létrehozva valamiféle ZAZ-utánérzést, egy poszt-apokaliptikus Nagy durranást. Felszínesen nézve így tényleg úgy tűnhet, hogy vérgagyi és szekunder szégyennel megvert fércmunka ez a cucc, de ilyen szintű abszurdot egyszerűen nem lehet józanésszel produkálni.
Különösen jól áll azonban a produkciónak, hogy saját korában nem, ma már viszont annál érzékenyebb húrokat penget: egy szupertermékeny hapsit fogságba ejtve vadon kallódó nőstényeket keresnek a rambósított hadinőstények, hogy megdobják az atomháború utáni emberiség egyedszámát, versenyezve a zöld mutáns békákkal (ide kéretik beszúrni az értetlen Jackie Chan mémet). Szóval igen, manapság, amikor egyre többen kifogásolják az alsógatyákban/bugyikban illetéktelenül matató hatalom viselkedését és gesztusait, ez a film egy fokkal közelebb került jelenünk problémáihoz.
Egyébként Cec Verrell miatt néztem meg, akiről valamiért beugrott, hogy gyerekkorom több kedvelt, de kevésbé ismert filmjében is szerepelt, mégsem emlékszik már rá a kutya sem, és bár biztosan nem ez volt élete szerepe, azért itt is megjegyeztem magamnak!

Elég vacak kis poszt-apokaliptikus nonszensz, de ha tudjuk kellőképpen nem komolyan venni, előjönnek a szórakoztató oldalai.