Mariposa és a Tündérhercegnő (Barbie) (2013) 68% 65★

Kezdek besokallni.

Ennek nagyon vagány volt a grafikája, de a történet nulla, a szereplők unalmasak, és tulajdonképpen semmi sem történt.

Egy egyébként sem eget rengetően jó film, dögunalmas folytatása.
Egyebek, ömlesztve:
…
– (Mariposa) Minden könyvet elolvasott, amit talált. Ahogy én emlékszem, csak egyet olvasott, de azt állandó jelleggel :DD
…
– Udvari történész? Egész nap egy könyvtárban lehet? Oké, azért ezt az állást én is el bírnám viselni :3
…
– Zee engem idegesít, akármilyen aranyos is – de nem bírom azokat a lényeket, amik ilyen irritáló hablatyolással kommunikálnak.
…
– Hm, Love is in the air :DD
…
– Kristálytündérek? Jaj, ne már… Ennek már sosem lesz vége?
…
– Oké, megy a szokásos álszerénykedés: mindenki szerint Barbie lenne a legalkalmasabb egy adott feladatra, de ő nekiáll nyafogni, hogy: Jaj, nekem ez nem meeeegy!
Tipikus Mary Sue: csak azért mondja, hogy ne tűnjön beképzeltnek, de ő is tudja, hogy neki minden is megy.
…
– Kezdem azt érezni, lehet, jobban járok, ha inkább én is olvasással töltöm a délutánt (a Háború és békét olvasom – csak úgy mondom :3)
…
– Nem mondom, a látvány csodaszép, de abszolút nem értem, mi ennek a filmnek az értelme, vagy a konfliktusa, vagy úgy általában véve a létjogosultsága.
…
– Az lenne a legjobb, ha leülne a fenekére, nagykövet kisasszony! Milyen jól nevelt, barátságos király!
…
– Na, végre itt a főgonosz! Talán most már történni is fog valami.
…
– Anyám, ez a kabaré már tényleg elviselhetetlen!
…
– Sétáljon át egy hölggyel Budára és azután jöjjön vissza, lehetőleg ugyanazzal a hölggyel. Meglátja, szerelmet fog vallani, mert a híd olyan hosszú. Ja, kissé elkalandoztam!
…
– Este lecsapunk! Végre, legfőbb ideje!
…
– Imádok olvasni! (…) Tökéletesen boldog vagyok, ha egész nap csak olvasgatok! Oké, ezzel feltétlen tudok azonosulni :3 És mennyi könyv! Ez már tetszik *-*
…
– Fú, ez a sok csillámpor… Vagy jóságpor? Megőrülök :DD
…
– Hoppá, érzem a vibrálást Barbie és a tündérhercegnő között :D
…
– Csillámkristálybál, rosszul vagyok…
…
– Végre történik is valami!
…
– A főgonosz is megszelídült a végére, én ezt nem bírom…
…
– És a szokásos szivárványhányás…
Mindent összevetve: elhúztam a csíkot olvasni!

Pár évvel ezelőtt elkezdtem nézni a Barbie-filmeket. Persze először csak „poénból”, mert nem én vagyok a célközönség, és gondoltam, na ez biztos jó giccses lesz, de valahogy kellemesen csalódtam. Giccses, rózsaszín, de nem annyira. És még vicces is időnként. Talán az animáció nem olyan szép, de a történet aranyos. És valamelyik este úgy éreztem, megint szükségem van egy kis nyugtató, kikapcsoló békés filmre, erre esett a választásom. A Fairytopia-sorozat minden részét láttam, ez pedig egy spin-off második része, melyben ismét Mariposa a főszereplő. Az alapötlet tetszett, hogy ő mint nagykövet jelenik meg a kristálytündéreknél. A film üzenete az, hogy ne a sztereotípiák alapján ítélkezzünk, és ha túl keveset tudunk egy távoli csoportról, dologról, akkor könnyű elhinni bármit. Itt pedig ezt a konfliktus egyik fő eleme, mely természetesen megoldódik. A másik történetszál mesésebb, egy gonosz (?) öreg tündér okoz problémát. Ezt a szálat egy kicsit jobban is beleilleszthették volna a történetbe. Tetszett, csak egy kicsit széttagolt lett a film, de tulajdonképpen ez nem okozott gondot. A történet befejezése olyan, amit szeretek.
A karakterek a szokásosak, mindenki szép, és a színvilág is nagyon „barbis”, rózsaszín, lila, pasztell… talán egy kicsit túlságosan is, de ezt már megszokhattuk a többi Barbie-mesétől.
Összességében jó kis mese, a békés történeteket kedvelő gyerekeknek ajánlom.