Csodatündér Barbie – Fairytopia (Barbie) (2005) 75% 122★

Őszinte leszek, ez messze a legjobb a mostanában újranézett Barbie-k közül. Társasággal néztem, így gyakorlatilag a teljes Fairytopia trilógiát sikerült ledarálni, de azon kaptam magam, hogy ezt konkrétan élveztem.
Az egyik ok, hogy Elinának eleve kicsit komplexebb a személyisége és a problémái, mint bármelyik korábbi Barbie főhősnőnek. Igen, persze, a tipikus, kedves-aranyos-okos stb. hősnő, de közben a környezetéhez képest releváns hátránnyal rendelkezik. Az, hogy nincsenek szárnyai, tényleges kirekesztéshez vezethetnek, és nem csak a szokásos „utálnak, mert túl jó vagyok hozzájuk képest” helyzetet eredményezik. Idővel azért persze, lemorzsolódnak a mellékszereplők, és végső soron azért a főhősnőé a dicsőség, mint az tisztességes Mary Sue-hoz illik (meg van az a random szivárvány is a szemében), de na, addig egészen szépen haladunk.
Bibble egy szórakoztató side-kick (bár őszintén volt pár pillanat, amikor meggyőződésem volt, hogy titokban whiskey-vel és cigivel próbálja feldolgozni a főhősnő mellett átélt kalandjait, mert szerencsétlen mindig könyörgött, hogy ugyan, hagyja már hátra egyszer, ne vigye magával, de a csaj valahogy mindig úgy döntött, hogy kell neki az a lebegő kék cucc), ezerszer jobb poénok vannak vele, mint a Csillagok között fura macskájával. A mellékszereplőknek van személyisége (Azura szarkazmusát kifejezetten értékeltem, de még az a fura pillangó is határozottan szórakoztató figura volt… és mikor a lila szemfestékével megszólalt mély férfihangon, az rátett egy lapáttal), és különösen kedveltem a főgonoszt… igazság szerint Lavernánál érdekeltek a motivációk, mert olyan félelmetes udvariassággal kezeli az egész hatalomátvétel témát, hogy egy szinten nem értettem, miért ellenzi bárki a dolgot. (Foglyul ejt valakit, rögtön sütivel kínálja és beszélget vele, konkrétan jobban emberként kezeli a főhőst, mint szinte bárki a castból, felajánlja neki a szárnyakat, amiket a jóságos varázslónő annak ellenére sem, hogy a tündéreknél látványosan alap dolog, és képes lenne rá… és többször kijelentette, hogy a repülést gátló mérgét is elég könnyen meg tudja, és meg akarja szüntetni.) Ami kár, hogy igazából sosem tudtuk meg, mi az, amitől ő annyira gonosz, és mit tett, amiért annyira jó, hogy a húga elvette tőle a trónt, azon túl, hogy „mert csak”.
A történet maga egyébként a tipikus csillámos, jóságporos mese, de még az a fajta, ami gyerekeknek kifejezetten kellemes és szép üzenetet közvetít, nincs benne démonizált racionális gondolkodás és társai, csak az alap „a barátság és az önzetlenség klassz” típusú konklúzió, ami egyszerű, de tényleg pozitív. Külön kiemelem, hogy nincs beleerőszakolt szerelmi szál: oké, a főhősnő és a sellősrác látványosan flörtölnek, és alakul valami, de elengedik a dolgot, ami szerintem nagy plusz pont. Nem kell mindenhová a románc.
Az animáció közepes, elég gyurmaszerű, de 2005-ben azért a 3D még elég gyerekcipőben járt ahhoz, hogy ezt ne rójam fel neki, akkoriban ez kifejezetten szépnek számított. Azt viszont nem tudom nem megjegyezni, hogy Barbie testarányai valami katasztrofálisak. Nem elég, hogy irreálisan vékony, de ha egyszer, csak egyszer kinyújtaná a kezét az egész film alatt, leérne a térdéig. Orángután effektus, nem tudtam elvonatkoztatni tőle.
Összességében, az eddigi Barbie-k közül mindenképp az egyik legélvezhetőbb, ha bírod a rózsaszínt, és el tudod viccelni a kínosabb jeleneteket, kellemes egy-másfél órát tölthetsz el vele.

Az előző kettő után ez jelentős visszaesés: nem rossz, csak kissé unalmas, plusz, nekem már túl sok volt a rózsaszínből és a folyton szitáló jóságporból.
Egyebek, ömlesztve:

– Táncikáló tündérek, jól van… Unom!
…
– Juj, Barbie/Elinának most nagyon beszóltak! Persze, hisz szegénykének nincsen szárnya: valamivel csak ki kell tűnnie a több tucatnyi tündér közül. No meg azért is, mert hamarosan repülésgátló betegség terjed el a levegőben, így ő marad az egyedüli hasznos elem.
…
– Fárasztó lehet amúgy egy Barbie-filmben főgonosznak lenni: állandóan fel/össze kell húznod a szemöldököd :DD
…
– Topaz hangja megöl… Ilyen éles vinnyogást!
…
– De fura: Barbie-nak most zöld a szeme. Kis változatosság.
…
– Anno megörültem, hogy végre egyszer Barbie nem magában hősködik, vele megy egy barátnője is… Aztán jött a probléma, és a barátnő hirtelen már nem tud repülni:
– Majd sétálok, mint te!
– Nem, nem sétálhatsz! Menj haza!
Jó, hogy nem! Csak a tiéd lehet a dicsőség.
…
– Az animáció csodálatos, ezt kár tagadni – de borzasztóan unatkozom! Történhetne már valami.
…
– Né, Barbie-nak szivárványos kontaktlencséje van!
…
– Repülünk, Bibble!
Nem mondod?
…
– Kivételesen a hősszerelmes-jelölt épp csak beköszönt. Nahát.
…
– Barbie végül sikeresen lerázott mindenkit, hogy ő lehessen a nap egyedüli hőse.
…
– Juj – nem tudom, mik ezek, de olyan furcsán cukik *-*
…
– Itt mindenki be van már szívva?
…
– Táncikáló tündérek, ismét, oké, lapozzunk…
…
– Ez a tündérkirálynő aztán szeret fukszokat osztogatni: mint Sauron a gyűrűkkel :DD
…
– Barbie-nak végül csak lett szárnya, egy szava se lehet többé senkinek!
Összegezve: ez most elég unalmasra sikeredett. Mindenesetre, plusz egy film kipipálva, és ez is több, mint a semmi :3

Erre a részre még emlékszem, anno nagyon szerettem, csakis ezért kapja meg a csillagokat. :

Főzés alatt hallgattam végig, annyi elég is volt. Régen láttam, akkor tetszett, hogy fúúúú tündéreeeek. De amúgy semmi extra. xd