Audrey elhatározta, hogy nem az anyaság fogja meghatározni. Elméletileg ez meglehetősen egyszerűnek tűnik. A gyakorlatban a karrierre összpontosító férje, az önimádó anyja és a képzelet nélküli legjobb barátja szinte lehetetlenné teszi ezt.
Várólistára tette 18
Kiemelt értékelések
dontpanic
Akármennyire is imádom Martin Freemant, de a The Letdown nézése közben az jutott eszembe, hogy ez az a sorozat, ami a Breeders szeretett volna lenni… sorry, Martin.
Ha jól számolom, a második ausztrál sorozatom a Please Like Me után, de ezek után különösen fogok figyelni rájuk, mert nekem ez nagyon bejön. (Biztosan megsértődnének, de mellétenném még az új-zélandi humort is, Taika Waititi, Jemaine Clement és Rhys Darby képében, van valami olyan ütődésük ezeknek a délieknek, ami nekem nagyon fekszik.)
Imádom ezt az önironikus, nem cukimuki, száraz humort, amit ez a sorozat is hoz. Egyetlen kritikám, hogy azért néha, csak egy icike-picike részben megjelenhetett volna benne valami pozitívum is az anyaságról, mert egészen biztos vagyok benne, hogy ilyen is van benne. :D Talán attól féltek, túl szirupos lesz? Nem tudom, de néha kicsit túl sok volt a gond és baj és nyomasztás, még ha vicces formába is csomagolva.
De amúgy nagyon emlékezetes marad nekem.
AeS
Az első évadot nagyon szerettem, de aztán a sorozat kanadai párja, a Workin' Moms jobban beszippantott, úgyhogy a második évadra egy kicsit nehezen tértem vissza ebbe a világba.
Kicsit sötétebb is lett az egész, Celeste Barbernek kevesebb jelenet jutott, és az sem tetszett, hogy olyan nagyot ugrunk a végére időben. Mindent összevetve kedves és érdekes sorozat a harminc feletti anyává válásról, gyereknevelésről, házasságról, párkapcsolatról, munkavállalásról.
