Az utolsó éjszaka Hong Kongban (1997) 90% 2★

Na, ezen a filmen szétbőgtem a szemeimet, még akkor is, ha ez alapvetően az utolsó 3 percben sikerült…
Mivel sajnálatos módon a Jeremy Irons munkásság egy jelentős része számomra fekete lyuk, ezért elhatároztam, hogy pótolom a hiányosságaimat. Elsők között sikerült megszereznem tőle ezt a filmet, amit persze nem húztam sokáig, MEG KELLETT NÉZNEM. Az alaptörténet nekem már jó: nagy korkülönbséges szerelem. Hmm. Legnagyobb boldogságomra a DVD kiadás NEM tartalmaz szinkront, csak magyar feliratot, így aztán végképp egyértelmű volt, hogy angolul nézem.
A történetben erőteljesen jelen van az 1997-es váltás jelentősége. (Amikor Hong Kong ismét Kína irányítása alá került. – Más kérdés, hogy ez alatt a 20 év alatt olyan sok minden azóta sem változott, khmm. De ezt akkor még ugye senki sem tudta…)
Főszereplőnk, John újságíró, akit nagyon érdekel Kína / Hong Kong, meg persze a szép és nagyon fiatal Vivian, akibe évek óta reménytelenül szerelmes. A lány egy bárban dolgozik és a „futtatójával” él együtt, akit bár szeret, de az a lány múltja miatt nem hajlandó elvenni feleségül, sem pedig családot alapítani vele. Vivian és John kedvelik egymást, a férfi többször fel is ajánlja, hogy azonnal elveszi, de a lány hárít.
Főhősünk rosszul lesz egy rendezvényen, minek után a kórházban megkapja a diagnózist is: gyors lefolyású leukémiája van és már csak pár hónapja van hátra. John összeomlik. Nem tudja, hogy közölhetné mindezt Angliában maradt gyerekeivel, azok anyjával, illetve magával Viviannal. Így úgy határoz, titokban tartja. Filmezni / dokumentálni kezdi a környezetét, mikor is a véletlen útjába sodorja Jeant, a fura, sebhelyes lányt. Miután többször is belebotlik, kíváncsi lesz rá és interjút kér tőle, amibe az nagy nehezen bele is megy – sok pénzért és kölcsönkameráért cserébe. Kiderül Jean durva múltja, ami elborzasztja a férfit és elhatározza, hogy próbál neki segíteni.Miközben John fotós barátjával Hong Kong utcáit rója és nyomozgat, egy bordélyban kiderül Vivivan „múltja”. A férfit ez sokkolja és hangos / látványos jelenetet rendez a bárban, ahol szerelme a pultos.. (Vivian pedig kiábrándul belőle és megharagszik rá.)
Vivian továbbra is próbálja győzködni a párját, hogy házasodjanak össze, de az továbbra sem áll kötélnek. Viszont hogy könnyítsen barátnője lelkén, egy fotózásra mennek, ahol hamis esküvői képeket készíttetnek magukról.
Történik ez meg az, és a hitevesztett Vivian úgy dönt, felkeresi Jonht, aki váratlan látogatásától kiborul és elzavarja. A lány mégis üzenetet hagy neki, a férfi pedig hallgat a szívére és elmegy abba a sztriptízbárba, ahol a nő dolgozik…

És hogy mi a film vége? Egyszerre gyönyörűszép és végtelenül szomorú… Nem szeretném elspoilerezni, de én tényleg bőgtem. Egyáltalán nem hatásvadász, nem giccses, teljesen hiteles.

A színészi játékokat csak dicsérni tudom. Jeremyt nézni és hallgatni pedig egyszerűen fantasztikus dolog. Annyira természetes minden egyes rezdülése, sóhaja, szemöldökrántása, hogy az valami elképesztő. Az utóbbi időben elnézve őt és a filmjeit, soha meg sem fordult a fejemben, hogy megrendezett történeteket bambulnék a képernyőn, ellenkezőleg. Mintha valaki csak szimplán titokban filmezte volna, mit csinál és hogyan. Mintha én is ott lennék az eseményekben, mintha az egész totális valóság lenne. Semmi erőltetettség, semmi műviség. Egy élmény. Még sok ilyet! :)