Az utolsó csillagharcos (1984) 73% 49★

Ernest Cline Armada c. regénye kapcsán sűrűn emlegetik, hogy erősen épít erre a filmre. Mivel nemrég kezdtem olvasni a könyvet (ráadásul ott is említve volt), gondoltam gyorsan bepótlom eme hiányosságomat is. Egy viszonylag egyszerű, de élvezetes sci-fit kaptam, ami szerintem minden kocka álmát teljesíti meg. :) Az effektek bár régiek, szerintem határozottan jól álltak a filmnek, adtak neki egy kis videojátékos feelinget. Egyedül a befejezést furcsálltam, nekem némileg nyitottnak tűn, de mivel nem találtam semmi infót tervezett folytatásról, ez gondolom szándékosan volt ilyen.
(Azt pedig zárójelben jegyzem meg, hogy a film nézése során pár dolog erősen ismerős volt az újabb Star Wars művekből (előzmény trilógia + TCW). Lehet nagy rajongói a filmnek? :))

Hiába a kezdetleges látvány, az itt-ott bénázó történet és forgatókönyv: valahogy mégis izgalmas.

Mennyire cuki volt már ez a film, hiszen a Csillagok háborúja után mindenki Luke Skywalker akart lenni. Na ezt az érzést sikerült megfognia ennek a filmnek. Játékteremből a végtelenbe és tovább :)

Eléggé kockacsalogató történet. Nyerj a játékgépen egy bolygóközi emberrablást, ahonnan egyenesen az életveszélybe vezet az út!
Hát nem tudom, de ha az én kezemet rázta volna úgy meg valaki, miután beültem egy idegen autójába, tuti, hogy kiszállok és felborítom a járgányt.

Másik gyerekkori kedvencem, hiszen minden kölyök álma, hogy a videójátékban megszerzett tudását egyszer a gyakorlatban is kamatoztathassa és ez a film pont erről szól. A effektek persze viccesen bugyuták és a történet enyhén lezáratlan, de ettől függetlenül igazi retró-klasszikus, amit minden sci-fi kedvelőnek nyugodt szívvel ajánlhatok.

Egy lakókocsiparkban élő hétköznapi srác, rekordod állít be egy videojátékban. Erre kiderül, hogy az nem játék, hanem egyfajta toborzó izé, tehát még aznap a galaxis túloldalán találja magát, hogy széjjel szecskázza a szuper-mega-gonoszok armadáját.
Igen ez így leírva olyan hüm-hüm-hüm. Ennek ellenére nem tudom nem szeretni.

Köszönhetően egy-két istenesen kitalált karakternek (Például Centauri és az Ő szuperűrkocsija), és egy tényleg épkézláb forgatókönyvnek. Persze itt is van WTF faktor. Hiszen a szuper-mega-gonoszok armadájának csak azért is akad egy, az az egyetlen egy gyenge pontja. De láttunk mi már falon pókot, ezt simán meg lehet bocsájtani egy ifjúsági sci-finek, ahol minden csata jelenetet amiga számítógépekkel animáltak.
Illetve anno kaptunk hozzá egy remek magyar szinkront, ami olyan örök-érvényű mondatokkal kápráztat el minket mint amit a kaméleon fejű navigátor mond miközben szereli az űrhajót: „Mindjárt megpatkolom”.

Szóval igen, nézzétek, mert a Csillagok Háborúján kívül is van élet

Hiába a bugyuta mese, a kezdetleges számítógépes grafika, a történet együgyüsége és a költségvetés miatti kevés szereplőszám, a film jópofa és ötletes volt. Ha több pénzt áldoznak rá, még szuper is lehetett volna (némi logikai zavar kiküszöbölése után, minthogy miért nincs védelmi rendszer egy bázison, miért csak 20 harcos védi a galaxist és ilyenek). A zene nagyon jól lett megírva, egy grandiózusabb darab is megérdemelte volna. A jelmezek pedig nagyon jól sikerültek.
Remélem, egyszer rebootolja egy kicsit felturbózva, meghagyva a pajkosságát, egyszerűségét, csak modern és okosabb formába öntve.