Az úszó vár (2012) 80% 3★

Mivel borzalmasan késő van, ezért beletekertem párszor, de így is nagyon jó választás volt. Egyszerre különleges, és nagyon tipikus szamurájfilm: miközben az értékek, amiket közvetít, borzalmasan tradicionálisak, képes nagyon szerethető karakterekkel, humorral, és elmejátékokkal, és izgalmas történetmeséléssel átdolgozni egy igaz történetet.
A történet szerint Toyotomi Hideyoshi Japán egyesítésének szélén áll. A Hojo klán, és Oshi vára, az „úszó vár” az egyetlen, ami még az útjában áll. Az apja halála után a vár védelme a fiatal, tapasztalatlan, és első benyomásra szórakozott Nagachika Narita kezébe kerül, aki bár a parasztok között népszerű könnyed, szeretetteljes stílusával, a háborút megjárt szamurájok között kevés a tisztelete – csak egyetlen közeli barátja, a gyakorlatias és kissé morcos Tanba az, aki mindig kitart mellette. Amikor azonban felmerül a kérdés, feladja-e Oshi várát Ishida Mitsunari seregének, mindenki meglepetésére a harcot választja, és kiderül, hogy a bolondos stílus szokatlan zsenialitást, és rendkívüli bátorságot rejt. Fokozatosan megnyeri magának a szamurájait, köztük a nyers stílusú Izumit és a fiatal, ambiciózus Sakamakit, sőt, a parasztokat is hadrendbe tudja sorolni…
Először is, meglepett, hány ismerős arccal találkoztam. Sato Koichi mint Tanba, Narimiya Hiroki mint Sakamaki, Yamaguchi Tomomitsu mint Izumi… mindhárom színészt ismerem és kedvelem, jó volt velük itt is találkozni. Ugyanakkor amennyire megörültem nekik, annyira szorultak mind háttérbe, mert ez a film Nomura Mansai filmje, vitathatatlanul. Olyan kaotikus és egyben zseniális Nagachika Naritaként, hogy öröm nézni. Tényleg butuskának és elveszettnek tűnik a film elején, de nagyon hamar látszik mind az, hogy miért szeretik ennyien, hogy miért szeret bele idővel Kaihime is, másrészt pedig az is, hogy egyszerűen egy végtelenül karizmatikus, és egyébként nagyon bátor ember, aki a szamuráj értékeket nagyon fontosnak tartja, de közben nem ostobán követi őket. A mimika, még a ripacsabb pillanatok is annyira jól működnek a nagy egész szempontjából, a karakterizáció lazán viszi a hátán a filmet.
Kaihimére külön tennem kell egy megjegyzést, mert egy életképes női karakter. Talpraesett, van stílusa, nem kell állandóan megmenteni és kardozik. Villoghatott volna többet, de így is ámultam rajta, mert ami jelenete van, az hatásos, és Eikura Nana is nagyon jól játszik.
A látványvilág szép, kicsit a CGI az, ami hagy kivetnivalót maga után, de szerencsére abból nincs sok. Ha nem is lett akkora kedvenc, mint az Utolsó kardvágás, mindenképp merem ajánlani.

Viszoönylag hosszú történelmi ihletésű film, és kicsit lassan indul be.
Amikor elkezdődik az ostrom, eléggé véressé válik és túlzásokba is esik. Ezt a részét kicsit jobban is megírhatták volna, túl gyorsan eltelt az idő a támadásoknál.
Akit ki kell emelni a filmben, az Nomura Mansai karaktere. Nagachika nagyúr szinte végig kiismerhetetlen, legalábbis nem tudtam eldönteni, hogy futóbolond, vagy egy hóbortos zseni.
Sajnos a többi karakter nagyon háttérbe szorul, róluk alig tudunk meg valami érdemlegeset.
Modern szamurájfilmként megállja a helyét.