Az ötlábú birka (1954) 66% 7★

Fernandel valamiért kikopott a köztudatból. Hogy ennek speciális oka van-e, vagy adott esetben ez a sors vár előbb-utóbb de Funés-re és más klasszikus szórakoztatókra is, nem tudom, de az utóbbi időben látott munkái általában pozitív meglepetést okoztak. Legelsősorban azzal, hogy miként Az ördög és a tízparancsolat, Az ötlábú birka is sokkal érdekesebb és értékesebb így idestova hetven év elteltével filmművészeti alkotásként, mintsem önfeledten röhögtető komédiaként.

Hősünk ebben a filmben hat különböző karaktert személyesít meg, és a végén láttam némi esélyt rá, hogy magát de Gaulle tábornok-elnökurat is eljátssza majd, de ez a poén kimaradt a szórásból. A filmnek van egyfajta szkeccs-gyűjtemény jellege, hiszen az egésznek keretet adó történetbe négy rövidebb, saját lábon álló sztorit ágyaz be. A vígjátéki élről beszélni azért nehéz, mert a nyilvánvaló cselekmény általában kevésbé vicces, a humor inkább a szituációk lehetetlen mivoltából adódik. De mint írtam, nem erős, és főleg nincs túltolva – az embernek az a benyomása, hogy Fernandel sok esetben inkább szeretne nagybetűs színészi munkát végezni, mint de Funés-hez hasonlóan grimaszolva állandóan önfeledtnek lenni, és végső soron ez menti meg a filmet.
Fernandel ugyanis kiváló színész, olyan rendkívüli kisugárzással, ami sokféle élethelyzetben képes eladni első blikkre talán felszínesnek ható karakterformálásait. Erre alapozva: a hajón játszódó epizód a mozi csúcsa, érdemi cselekmény nélkül, pusztán a komolyan vehetetlen, mégis maximálisan felfokozott feszültségre alapozva. Az újságíró története ehhez képest egy klasszikus magyar kabaréjelenet is lehetne, amúgy csodálkoznék is rajta, ha nem dolgozták volna fel nálunk is, a kozmetikus-ablakmosó-temetkezési vállalkozó trió pedig hosszabb, jobban kidolgozott, akár önálló filmet is vállára venni képes sztori lett, amiben megérkezik erősítésként de Funés is. Esetében szintén elmondhatjuk, hogy a tőle megszokott formához képest komolyabb, „színészibb” a munkája, és méltó társa, ám nem vetélytársa Fernandelnek. Az utolsó szekvencia a pappal kvázi a jutalom a nagy nevettetőnek: ez a rész egy az egyben reflexió a Don Camillo-mozikra, ami persze azt is jelenti, hogy a modern néző legalább ezek létezésének ismerete nélkül konkrétan nem érti, ami a képernyőn zajlik.

Jó film Az ötlábú birka, élvezetes régisulis mozi, kellemes, de néhol eléggé visszafogott humorral, ma már néhány kevésbé érthető fordulattal és gondolattal. A régi filmek kedvelőinek ajánlanám!