Az Örvény (1985–1985) 90% 24★

Gyerekkoromban láttam ezt a sorozatot a tv-ben. A főszereplő nő örökölt egy házat egy elhagyatott szigeten. Minden csupa rejtély, gramofonból szóló sejtelmes zene, meglibbenő függönyök, és egy szoba „síró” porcelánbabákkal. Emlékszem rettenetesen féltem, de néznem kellett :) Persze ha újranézném lehet már nem lenne annyira félelmetes, de akkor óriási hatása volt rám.

Nagyon régóta várólistás sorozat volt, úgyhogy örülök, hogy végre sort keríthettem rá. Kicsit több misztikumot és ijesztő babát vártam volna, de gondolom ennek elmaradása a sorozat elkészülésének idejében keresendő. Az eleje picit döcögősen indult, aztán a harmadik résznél már rendesen érdekelt mi is lehet a megoldás, még annak ellenére is, hogy nagyjából rájöttem. Úgyhogy nem rendelkezik a legerősebb krimi szállal, de egész kellemes hangulata van, az meg kifejezetten meglepő, hogy Catherine mennyi idős is ekkoriban :D

Sok-sok év után újranéztem és mai fejjel 7-8 csillagra értékelném, de gyerekként annyira szerettem és annyira féltem tőle, hogy a nosztalgiafaktor miatt megkapja a 10-et.

Gyerekkoromban láttam, emlékszem hogy elég félelmetes volt. Többször eszembe jutott az eleje, ahogy a baba süllyed le a mélybe, de mindeddig nem jutott az eszembe a címe. Úgy emlékszem, legalább olyan izgi/misztikus volt, mint később a Twen Peaks.

Nem rég vettük elő ezt a sorozatot (életem értelmének hosszas idejébe és energiájába került beszereznie évekkel ezelőtt, pedig ma már elvileg fent van youtube-on is), mondván, hogy én nem ismerem, mert fiatalka voltam még a sugárzásakor, pedig egy ország rettegett a játékbabáktól akkoriban, és még a gyerekek is nézték lopva, titokban, hogy a szüleik ne tudjanak róla.

Mai szemmel már nyilván nem félelmetes egyáltalán, viszont egy rendkívül érdekes krimi-thriller, a megfelelő szerelmi szállal megspékelve természetesen. „Egzotikumát” a norvég környezet adja, a gyönyörű erdők, partok és városok, és hát a norvég emberek úgy egyáltalán. A sorozat nemcsak, hogy tisztában van ezzel az érdekességgel, de ki is aknázza a titkolózó, rideg északi nők szerepeltetésével.
Ha eltekintünk a nem épp ötcsillagos színészi játéktól, a nyelvleckék hanganyagára emlékeztető, felmondott (felolvasott?) dialógusoktól, rendkívül élvezetes, izgalmas minisorozatot ismerünk meg a maga hat epizódjával. Szerintem érdemes!

Gyermekkorom félelmetes kedvence. Imádtam tőle borzongani!

Mikor mehetett ez a TV-ben..? (1989-ben, mint kiderítettem közben.) Semmire nem emlékszem, csak a babákra, meg arra, hogy természetesen nem nézhettem. :)
Most bepótoltam. Egészen jól lekötött, ugyan nem rágtam tövig a körmöm, de azért van benne valami félelmetes még most is, na. Azt viszonylag gyorsan kitaláltam, hogy ki áll a fenyegetések mögött, de az valahogy nem volt meg, hogy Catherine miért örökölt, egy hosszú pillanatra jól meg is lepődtem – és emiatt a meglepetés miatt majdnem meg is adtam a 10 csillagot.
(És Tusse Silberg spoiler..?!)

Hogy imádtam én ezt gyerekkoromban, amikor adták először a tévében! De ahogy visszaemlékszem rá, ma már szerintem nem tudna lekötni.