Az országút fantomja (1986) 76% 41★

Nagy-nagy meglepetés, tekintve, hogy alkotói háttere alapján ez a mozi lehetne egy olcsó B-akció, egy korabeli kasszasiker szegényemberesített koppintása, utánérzése is. Azonban nem hogy nem az, de bizonyos pontjain nagyon komoly értékeket felmutatni képes darab, ami abszolút alkalmas lenne rá, hogy manapság is merítsenek belőle korunk filmesei.

Vannak persze látványos problémák: a néha felbukkanó akciófilmes vonulat egyértelműen túl van gondolva, John Ryder egyik-másik akciója abszolút túlkapás, amit egyszerűen ki kellett volna hagyni a forgatókönyvből. Ilyen például spoiler, vagy a spoiler.
Ugyancsak okoz némi problémát a film identitászavara, a néző nagyon jól érzi, hogy minden összetevő ismerős már valahonnan. Ryder mintha a T-800-as, meg Michael Myers keveréke lenne, a filmet előre hajtó logika és néhány erőteljes hangulatkép A párbajból ismerős, az akciószekvenciák a korabeli normákat mutatják be, de van itt kamaradráma, konkrét gore horror és egy egész mozit átható thriller felhang is – a cselekmény bőséges másfél órájában ezek között csapongunk, és bár mindegyik tényező működik valamennyire, nagyon jól lecsapódik az érzet, hogy elég össze-vissza filmet nézünk.
Másrészt azonban Hauer és Howell játéka olyan szinten tökéletes és emlékezetes, hogy számos egyéb problémát simán képesek feledtetni velünk. Különösen Hauer látványosan nagy élvezettel bújik egy olyan pszichopata bőrébe, aki a cselekmény legtöbb pontján igazából semmit sem tesz azért, hogy a néző jogosan rettegjen tőle – Ryder majdhogynem szimpatikus, de legalábbis nem visszataszító, vagy misztikumba forduló karakter. Minden azon áll vagy bukik vele kapcsolatban, mennyire képes burkoltan ördögivé tenni őt maga Hauer, és hát azt kell mondanom, finoman szólva is képes rá…
Mellette Howell a feltörekvő és éhes fiatal színészek odaadásával megy el a falig, néha nem sok hiányzik hozzá, hogy ripacskodásba forduljon a játéka, de nagyon szépen, kiérlelt belső logikával építi fel a karaktere által megjárt „ami nem öl meg, az megerősít” jellegű kálváriát. A filmet nyitó jelenet, amikor Hauerrel ketten ülnek az autóban, egyenesen zseniális, csak ezt a rövidke szekvenciát bármikor szívesen újranézném. Jennifer Jason Leight jelenléte annak ellenére üdítő, hogy még nem sok látszik abból a lenyűgöző erőből és energiából, amit néhány évvel később tudott felmutatni a vásznon.

Nem hibátlan, de nagyon agyas, nem eléggé kitalált, de jól elkapott thriller Az országút fantomja, mindenképpen merem ajánlani!

Ez egy egyszerű, de hatásos film. Régi stilusú, számítógépes trükkök nélküli, szìnészközpontú thriller. Nem akar több lenni mint ami; road movie kevés szereplővel szimpla történettel. Ez a film is bizonyìtja a kevesebb néha több. Nem kell mindenáron 10 percenként csavart alkalmazni a történetvezetésben s 90 perces játékidővel is lehet kerek filmet csinalni. Rutger Hauer nem eléggé értékelt szìnész, itt is bizonyitja, hogy ha elmebeteg gyilkost kell alakitani abban nagyon jó! A többi szereplő is jó persze nem díjnyertes alakításokra gondolok, de ami egy thrillerhez kell az itt megvan; hihetően rémültek.
Szóval ajanlom mindenkinek, aki szereti a nem túl bonyolított de izgalmas filmeket.
Természetese ennek is készült új változata Sean Beannel tök feleslegesen!

Nyomasztódás mesterfokon. Szegény Rutger Hauer naggyon menő volt, folyamatosan vigyorogtam a beteg tekintetén. A zene is mindent visz. Hiányzott a végén, hogy spoiler.

Nincs nagy megfejtés, csak az elemi rettegés. A feszültség, amit könyvben Kingnél, esetleg Koontznál érezhetsz.
Hogy hol lehetsz biztonságban? Ja, hogy még a saját fejedben sem? És mi az a kapcsolat, ami miatt mindig megtalál?
Köss el egy rendőrautót, gyújts rá és irány a sivatag! A terepjáró árnyékát úgysem veszíted szem elől…

Borzasztóan örülök, hogy sikerült pótolnom ezt a kultikus darabot. Nem is csoda. Valóban piszok izgalmas végig, remek hangulatképekkel, és elég volt 10 percnek eltelnie a filmből, hogy Rutger Hauer megmutassa mennyire embertelenül zseniális.

A benzinkutas résznél jöttem rá, hogy én ezt kölök koromban hang alámondásosan láttam.
Pár jelenet után akkor nem kötött le, de most megnézve igen hatásos film.
A gondom annyi, h azóta nagyon sok sorozatgyilkosos filmet láttam, így már nem vert mellbe, viszont a színészi játék ma is megállja a helyét.