Az idős és kiábrándult Faust professzor boldogságot és tudást keresve szerződést köt az ördöggel, aki a tudós lelkéért cserébe fiatalságot és földi örömöket ad. Ám a szerződésnek jóval nagyobb a tétje, mint amibe a professzor belegondol…
Az ördög szépsége (1950) 7★
Képek 18
Szereplők
Gyártó
Franco London Films
Universalia Film
Ente Nazionale Industrie Cinematografiche (ENIC)
Kedvencelte 1
Várólistára tette 13
Kiemelt értékelések
Faust már-már toposzszerű alakja meghatározó hős a nyugati kultúrtörténetben – a klasszikus történet feldolgozása úgy filozófiai, mint lélektani szempontból örök témánk, fontos kiindulási alap az emberi természet vizsgálatához. Filmrevitele ugyancsak hálás feladatnak tűnik, dráma ez a köbön, ami a megfelelő hangulat megteremtése mellett műfajokon átívelő kalanddá változhat, jó kivitelezésben pedig bizonyosan mély nyomot képes hagyni a nézőben.
René Clair adaptációja egy erősen leegyszerűsített Goethe-feldolgozás, ám kitűzött céljait tekintve sikeresnek kell ítélnünk. Kora ugyan látszik rajta, a film terei, díszletei és képi világa meglehetősen szerény, aki pedig magyarul nézi, szembesülnie kell a hangsáv finoman szólva is csupasz és kiüresedett sterilitásával (ezért Tordy Géza és Tyll Attila magas színvonalú szinkronmunkája valamennyire kárpótolja a nézőt, de itt azt mondanám, törekedjünk az eredeti, francia verzió megtekintésére).
Mégis, az ördöggel kacérkodó/az ördög által tőrbe csalt Faust alakja itt teljesen valid közegben találja magát. Eleve az egyszerű és gyakorlatias nagyszerűség jele, hogy a mozi végig két, korszempontból meghatározó színész szerepcseréjére épül. Ha Gérard Philipe nem is kap sok lehetőséget kettős szerepben domborítani, Michel Simon két nagyon is eltérő karaktert visz a kamera elé érdemi fizikai változások nélkül. Philipe, mint a kor férfi-szépségideálja óriási hévvel ünnepli fiatalságát és életéhségét, hogy aztán a cselekmény fejlődésével gyerekes karaktere átadja a helyét a bukott hősnek. Simon Mefisztója szerethető, kedvelhető ördögi figura – de egyik tényező sem teszi zárójelbe a másikat.
Végeredményben pedig a film által sugallt gondolatok végig nagy következetességgel húzódnak végig a cselekményen, legyen szó Faust professzor móresre tanításáról, majd csapdába csalásáról, végül spoiler. Ha Goethe egész életen át fejlesztett írásmű-folyama csak ihlette is az itten prezentációt, Clair és Armand Salacrou forgatókönyve ebből remekül kimerítette a számára fontos motívumokat és fordulatokat. Szóval a filmnek abszolút helye van a mindenkori Faust-panteonban.
A mozi, mint írtam fent, nem igen tagadhatja le korát – Gérard Philipe viszont van annyira friss és üde jelenség még mindig, hogy személye mégis idevonzza az érdeklődő nézőket, dacára annak, hogy alakítása ugyancsak kimondottan régimódi.
Kiváló film, mindenképpen érdemes megtekinteni!
Népszerű idézetek
Young Henri Faust: My happiness was only a dream.
Mephistopheles: Is man's life anything else but a dream?
Young Henri Faust: You mean he'll be killed?
Mephistopheles: We all die one way or another.
– Who was that man who called you Chevalier?
– A poor man like everyone else…who neither knows why he lives nor believes he'll die.