A holokauszt túlélője, Lali Sokolov az auschwitzi koncentrációs tábor egykori tetoválójaként mesél a szerelemről, a túlélésről, a traumáról és az alkalmazkodásról.
(forrás: SkyShowtime)
A holokauszt túlélője, Lali Sokolov az auschwitzi koncentrációs tábor egykori tetoválójaként mesél a szerelemről, a túlélésről, a traumáról és az alkalmazkodásról.
(forrás: SkyShowtime)
A könyv sem volt egy könnyű esti olvasmány, hát még tévében látni ezt a sztorit. Nagyon megrázó sztori, van jónéhány jelenet, ahol könnyek nélkül nehéz elmenni. A szépen párhuzamba állították a múltat a jelennel, különösen azoknál a jeleneteknél jött ki jól, ahol az öreg nem feltétlenül szerette volna, ha kiderül ez-az. Szívszorító sorozat, erős idegek kellenek, mert nem kendőznek el semmit, ha valami rosszat kell megmutatni.
Számomra abszolút hiteles volt ez sok szempontból a szívszorító történet.
Mindenki marha jól játszott a sorozatban (különösen Lali, Gita meg Baretzki), de az írónő karaktere is nagyon szimpatikus volt. A legtöbb hasonló filmben nem feltétlenül szükséges egy jelenbeli szál, itt ellenben kihagyhatatlan volt, a kettő kiegészítette egymást. Szépen megoldották a múlt-jelen váltásait, illetve nagyon tetszett, ahogy a szereplők „kísértették" az öreg Lalit.
Többször megkönnyeztem, mert teljesen átadta, milyen volt napról napra élni akkoriban, és a kedvesség milyen sokat számított ilyen embertelen körülmények között. Az egyetlen, ami felróható a sorozatnak, hogy mindenki angolul beszél benne – spoiler spoiler
Ezek után feltétlenül el kell olvasnom a könyvet is.
A könyvet jó pár éve olvastam. Ez a téma, bármilyen szörnyű, mindig is foglalkoztatott. A minisorozat, ha lehet így fogalmazni, jól sikerült, visszaadta a megpróbáltatásokat, és azt, hogy még egy ilyen helyzetben is ott van a remény. Összességében nem bántam meg, hogy megnéztem, sőt!