Az ajtó (2012) 81% 170★

Nagyon szeretem Helen Mirrent és igazából tetszett, ahogy megformálta Emerencet. Viszont a film eleje eléggé darabos, nem is biztos, hogy összeáll a sztori annak, aki nem olvasta a könyvet. Én nagy Szabó Magda rajongó vagyok, de sajnos ez a film nem teljesen tudta visszaadni a várt hangulatot. Ennek ellenére szerettem.

Kedvenc Szabó Magda-regényem Az ajtó, úgy a felétől végigbőgtem, és sokáig nem is akartam megnézni ezt az adaptációt, mert minek, a könyvhöz úgysem érhet fel. Részben így is lett, közel sem érintett meg annyira, viszont végig lekötött, beszippantott a hangulata, a két főszereplő pedig telitalálat. Helen Mirren tökéletes Emerenc, épp ahogy a könyv alapján elképzeltem, Martina Gedeck alakítása is erőteljes, betöltötte a teret, de nem nyomta el a környezetét. Ezt a filmet, azt hiszem, nem utoljára láttam.

Az van, hogy olvastam a könyvet, és láttam a Csokonai Színházban Kubik Annával, – és debreceniként tök más Szabó Magdáról bármit is írni, mint… – és sokkal jobb volt… nem azért, mert Helen Mirren nem az igazi. Minden kis rezdülését imádtam. Hanem azért, mert nem eléggé magyar, és nem eléggé szabómagdás. Úgy értem, hogy vagy a fordítás, vagy a dramaturg, vagy a rendezés nincs a helyén… A színészek zseniálisak. De tényleg! … De az eleje darabos… és igazából úgy nagyjából a felétől az, aminek lenni kellene… A két nő összeszokásának, barátságának, tiszteletének íve, az, ami a film elején egy kicsit sántít, és kb. a közepétől van meg a fonal… A mű zseniális, és a filmből kicsit hiányzik a könyv, azzal együtt is, hogy szavakban ott van, és a film egy más közvetítőeszköz, más eszköztárral… a kissé fanyar humor is ott van, de másként, nem annyira fanyarul.
Nem rossz, de nem az igazi… viszont elég jó ahhoz, hogy tessenek megnézni.

Közvetlenül a könyv után néztem, teljesen visszaadta azt, amit az előző napokban olvastam. Emerencet valahogy hasonlóan képzeltem el.

Nagyon friss a könyvélmény, illetve tegnap színházban is láttam, így abszolút benne vagyok fejben ebben a történetben. Tetszett, hogy nagyon sok mondat a könyvből visszaköszönt a filmben, de mégsem érintett meg annyira, mint a tegnapi színház, vagy maga a könyv.
A hangulatát hozta a kötetnek, viszont néha mondjuk olyan érzésem volt, hogy csak egymás mellé tették a jeleneteket, és valahogy nem volt átvezetés.
Ha nem olvasom el a könyvet, kis eséllyel nézem meg ezt a filmet, így azonban jó volt látni egy hagyományos feldolgozást.

Az egyik legjobb könyvadaptáció amit valaha láttam. Helen Mirren maga a csoda, ahogy játszik, de az egész szereplőgárda tökéletesen eltalált. Szerintem nincs olyan ember, akit valahogy meg ne érintene ez a film, a történet.

Valószínűleg, ha nem olvasom el előtte, nem nézem meg. Nagy átlagban elmondható rólam, hogy nem szeretem a magyar filmeket – de ez nagyon tetszett. Azt kell, hogy mondjam, először sajnáltam, hogy nem csak magyar szereplők játsszák, de így is nagyon jól eltalálták a két főhőst!
Még a 10 éves kisfiam is velem nézte és tetszett neki.

Imádtam hogy sikerült ugyan azt az utánozhatatlan szabómagdás atmoszférát megteremteniük mint a könyvben. Nagyra értékelem a rendezőt, a színészeket, mindnekit aki egy kicsit is hozzátett a filmhez.
A Snitt úgy „reklámozza magát” hogy Valld be hogy a film jobban tetszett!
És ha mindkettő ugyan olyan zseniális?

Még nem olvastam a könyvet. Mostanság valahogy nem tudnak megfogni… nem is értem magam, inkább filmet nézek.
Így történt, hogy most a filmet néztem előbb, de eskü elolvasom a könyvet is. Ez egy remek alkotás. Nagyon közel hozza azokat a hatvanas éveket. Csak azért nem kedvenceltem, mert megérdemli a könyv, hogy elolvassam.

Ahogy Helen Mirren mossa azokat a ruhákat a film elején… és hát Szirtes Ági, a hangja, a szeme, a szinte mindig cserepes szája.