Aurora Borealis – Északi fény (2017) 78% 117★

10-ből 6 pontot adnék (szigorú vagyok). Közepesen tetszett. Két órás, hosszú, az első óra nem kötött le. A mögöttünk ülők beszélgettek, nem a filmről, tehát unták. A második órában már vannak igazán jó jelenetek, Törőcsik Marinak és Tóth Ildikónak köszönhetően. Ladányi Jákob, aki, mint unoka vinné tovább majd a múlt emlékeit, terheit, sajnos nem jó, gyenge. Ezt írta A hetedik sor közepe kritika is. Nekem kicsit hiteltelen volt az Edit és Mária barátsága. Edit játéka miatt. Ami még jó volt, hogy szépen van fényképezve és téma, az 50-es évek Európája, a vasfüggönyön inneni traumák, a nők kiszolgáltatott helyzete, megerőszakolások, határon átszökések, új élet kezdésének reménye, stb. ezek fontos témák. De, ahogy a Filmtett kritika is írja, nem lettek kibontva az érzelmi kapcsolatok, bent maradtak. Nem elég mély a film. Nem bánom, hogy láttam, nem zavart, hogy inkább tévéfilm, mint mozifilm, csak hiánnyal jöttem ki. Törőcsik Mari viszont most is jó, rajta áll a történet, a „Hogyan tudtam ennyi bűnnel, ilyen sokáig élni” – ezt nem felejtem el. Azt mondom, hogy meg kell nézni a filmet, gondolkodni valót ad és ezért jó, hogy láttam.

Az elmúlt évek egyik legjobb magyar filmalkotása…:)

Engem teljesen elvarázsolt ez a film. Talán ha megnézném még egyszer, feltűnnének a kritikákban emlegetett hibák, de őszintén szólva, ez esetben nem hat meg, ki mit írkál össze. Számomra ez egy gyönyörű, megható és borzasztóan érzékeny alkotás volt. spoiler

A téma miatt örülök, hogy elkészült ez a film, még ha a megvalósítás nem is tetszett. Örülök, mert nem sok olyan film van, ami a háborúban vagy azután az ellenséges katonáknak áldozatául esett fiatal lányok, nők életét mutatná be. Fontos téma, beszélni kellene róla.
Az események drámaiságát viszont nehéz átérezni, ha a jelenetek sután vannak megírva, ha a film ritmustalan és a vágások rossz ütemben érkeznek. Olyan jelenetek követték egymást, amelyekben vagy a párbeszédek voltak természetellenesek vagy a játék volt túlzó, színpadias, ügyetlen. Több olyan snitt is volt, ami elméletben jónak tűnhetett, de a gyakorlatban nehéz elképzelni, hogy megtörténhet.
Azt nagyon jónak tartom, hogy nem agyonhasznált színészeket válogattak ki. A szereplők közül nekem Tóth Ildikó játéka tetszett a legjobban, öröm nézni a vásznon, (csak arra ne kérjék, hogy idegen nyelven beszéljen, mert az láthatóan nem megy önmagától neki). Törőcsik Marit már nem kéne keresni, mert hiába van az arcán a XX. század minden gyötrelme, ha sorra elrontja a jeleneteit az eltúlzott játékával, a maníros beszédével, ami színházban lehet, hogy működik(működött), mert a hátsó sorokban ülőknek is tudniuk kell mi zajlik a színpadon, de a filmvásznon ez túl sok. Törőcsik Franciska üde jelenség, ám volt olyan rész, amit ő is elrontott. Élő ember nem beszél és viselkedik úgy, mint Edith, bár nála inkább a karaktere megnyilvánulásai voltak rosszul megírva, ami nem Eva-Maria Proseken múlt. A leggyengébb talán az Olga fiát alakító srác volt, a legklasszabb szerepet meg a (volt?) férj kapta, aki néha feltűnt, szerelmesen nézett Olgára, majd elment hajókázni és tengerpartozni, nem volt valami megterhelő számára a feladat. Cserhalmit jó volt viszontlátni, még ha csak nyúlfarknyi időre is. És amit sose gondoltam volna, hogy valaha ilyet mondok, de Bereczki Zoltán tök jó volt seggfej ÁVHsként.
Engem leginkább az zavart, hogy nem volt elég erős hangulata a filmnek. Még a múltban játszódó részeknek csak-csak, azonban azt is agyonvágta a rosszul időzített vágás, de a jelenben zajló események atmoszférája nem volt elég erős. Olyan volt, mint egy tévé-, de nem egy mozifilm. És Tóth Ildikó nem volt elég öreg a szerephez vagy ha már benne találták meg Olgát, akkor tették volna a 2000-es évek elejére a történetet.
Szóval fontos a kérdés, ámde gyenge lett a kivitelezés.

Orvos-Tóth Noémi kötete, az Örökölt sors után különösen tetszett, amint bemutatják, miként hathat ki egy (vagy akár rengeteg) titok, múltbéli trauma, a fiatalabb generáció életére.
Törőcsik Mari (Isten nyugosztalja őt, szegényt! Még mindig nehéz elhinni, hogy nincs többé…) lenyűgöző volt, mint mindig spoiler, de a többiek is odatették magukat. A fiatal Máriát és a Róbertet játszó színészeknél meg azt figyeltem, mennyire hasonlítanak egymásra spoiler.

Amiről nem beszélünk, de kell, még ha fáj is.

Elszoktam mostanában ettől a magyar művészfilm-jellegű vonaltól, szóval egy kicsit tartottam tőle, hogy majd nehezen értelmezhető lesz, vagy unalmasnak találom a sok pörgős hollywoodi film után. Be is lassítottam az agyamat, hogy ne pörögje túl a történetet, hanem nyugodjon bele a lassúságba, de kb a film második harmadánál arra eszméltem, hogy behúzott a történet, és egyáltalán nem kell szándékosan koncentrálnom, fenntartanom a figyelmemet vagy türelmesnek lennem. Nem egy közönségfilm, de egyáltalán nem elvont „művészkedés”, valahogy jól egyensúlyoz ilyen téren.

Bár a cselekmény egyes elemeiben nincs semmi olyan, amiről ne hallottunk volna már innen-onnan, családi sztorikból, dokumentumfilmekből, regényekből, más filmekből, összességében mégis sikerült egy hiteles történetet hiteles szereplőkkel tető alá hozni. És ezek a dolgok megérintenek, akkor is, ha tudod, hogy volt ilyen, akkor is, ha ezredszer mondják, akkor is, ha sok emberrel megesett. Mert – ahogy anno a töritanárom mondta más témában – egy is sok.

És itt van egy ilyen egy, egy tönkrement élet sok tönkrement élet között, akinek megadatott az a… lehetőség? feladat? felelősség?, hogy megszabaduljon a titkától. Nem csak önmaga miatt, hanem a már rég felnőtt gyereke miatt, akinek mégiscsak joga van tudnia arról valamit, hogy ki ő, és hogy került oda, ahol van. Még akkor is, ha nem sok mindent lehet kezdeni egy ilyen örökséggel. Nyolcvanon felül meg nagyon nehéz megtörni egy életnyi hallgatást akkor is, ha muszáj.

Nekem erről szólt.

Törőcsik Mari, Tóth Ildikó és Törőcsik Franciska is nagyon jók voltak. Ladányi Jákob időnként kicsit kilógott nekem a szerepéből.

Fontos témák szép filmen, érdemes megnézni.

Erős film! A karakterek szerethetőek, a történet lebilincselő. 1-2 karaktert talán jobban ki lehetett volna dolgozni,de így is jó. A végén emlékszem a moziban „megfagyott a levegő”, végigültük a stáblistát.

Gyönyörű film, megrendítő. A történet, a színészek – Törőcsik Mari!! –, a fényképezés, az egész úgy ahogy van. Régóta vártam, hogy belefussak, végre sikerült megnézni. Aki teheti, nézze meg.

Nagy jóindulattal adok 8 csillagot. Ha nem lett volna ilyen ütős a sztori, akkor sokkal kevesebbet adnék.
Az első fele vontatott és lassú volt. A másodikban pedig arcul csapott az a sok szörnyűség.
Néhány párbeszéd erőltetett. Valamint vannak olyan szereplők, akik történetét jobban be lehetett volna mutatni.