Átmeneti állomás (2013) 85% 40★

Ha Brie Larson nem kapott volna Oscar-díjat idén februárban, akkor én valószínűleg soha nem hallottam volna erről a filmről, ugyanis egy, a színésznőről készült cikkben találkoztam először a film címével.
A téma nekem abszolút újdonság volt, korábban ugyanis még nem hallottam ilyen átmeneti otthonokról. Eleinte furcsa volt, hogy a történet nem a bentlakó gyerekekre, hanem a segítőikre koncentrált, de ez a koncepció sem volt rossz ötlet. Kicsit zavart ugyan, hogy csak Grace-ről és Masonről tudtunk meg fontos dolgokat, én a többiek hátterére is kíváncsi lettem volna. A bentlakó gyerekek történeteivel kapcsolatos pillanatok nagyon meghatóak voltak: gondolok itt Marcus dalszövegére vagy Jayden meséjére.
A film végével kapcsolatban az különösen tetszett, hogy felcserélődtek a szerepek, hiszen az egyik segítőnek az egyik bentlakóval való beszélgetése segített abban, hogy túllendüljön a múltjában történt rossz dolgokon.
A remek színészgárda és a film által feldolgozott téma miatt mindenképp érdemes megnézni (én pedig mostantól még jobban odafigyelek a függetlenfilmekre, mert rengeteg kincsre lehet rálelni ezen alkotások között)!

Csak véletlenül találtam rá, de nagyon tetszett! Nem számítottam ilyen mély és komoly üzenetű drámára.

Teljesen véletlenül bukkantam rá a filmre, de ez olyan, amit szívesen néztem volna tovább is. Ez a rövid bepillantás Grace-Mason és a srácok életébe elég volt ahhoz, hogy a „mi lesz később”-ön gondolkodjak. Hihetetlenül szimpatikus film, nem akar csodát tenni, és nem fordul át giccsesbe, de elég megható annyira, hogy a néző szívét elnyerje.