Aszfaltváros (2023) 57% 6★

Sean Penn jól hozza általában a hétköznapi (és ellentmondásos) hősöket. Ezúttal a figuráján keresztül egy nagyon igazságtalan világba látunk be. A mentősökről is hajlamosak vagyunk mindenféle szentséget képzelni, de sajnos nagyon gyakran az a bizonyos ragyogás nincs meg az életükben. A kórházi hierarchia kívülállói, gyors reagálású hadtest, egészen káprázatos tudással, de közben meg pénzügyileg nem megbecsülve. Tényleg az a király, ha most orvos vagy, és egykor mentőztél. Az a te Vietnámod. De ez csak a visszatekintés részeként szalonképes.
Jönnek a különféle kemény helyzetek, és egy darabig reménykedtem, hogy valami elkezd sztoriszerűbbé válni, de csak a két mentős életének aktuális helyzete bontakozik ki részletesebben. Ez egy kétórás kettős portré – eltérő végkimenetellel. Ez így okos dolog a forgatókönyvírótól.
A hit és a hitetlenség is ugyanúgy tud kifogyni a szuszból. Egyszercsak. Egyszercsak teljesen ellepnek a legyek. Egyszercsak eltűnik az összes. Ki érti?

A kétórás játékidő nagy részében együtt szaladunk, küzdünk Ruttal és Ollie-val. Néha kiderül, hogy nem is ugyanazért küzdenek.
Gyakori a vágás, nincs is igazán sztori. Inkább tisztelgés a mentősök munkájának, azzal együtt, hogy nem titkolja a vészhelyzetekben rejlő morális dilemmát sem. A szakmában dolgozó személyiségeknek megvan, vagy megvolt a maguk küzdelme, mindenki arra dől, amerre könnyebb. A két főszereplő kétféle típus, ellentétes elveket képviselnek abban, hogy milyen eszközzel élnek az életmentés során, és mindkettőnek megvan a maga harca. spoiler
Nehéz dráma volt ez a 2 óra, néha nem is akartam tovább nézni, mégis nézette magát. Vártam némi fényt a végére, spoiler. Azért mégse 8, mert hosszabb kicsit ahhoz képest, hogy túl kevés maga a sztori. Kellemes meglepetés volt, ez az a ritka példa számomra, amikor egy ötvenx százalékos filmről kiderül, hogy egész jó.

„Bringing Out the Dead” Light