Arthur, a legjobb parti (2011) 69% 40★

Az igazság az, hogy én ezt a filmet sokkal jobban akartam utálni, mint amennyire végül „sikerült”, de továbbra is fenntartom a véleményem, hogy az eredetinek nyomába sem ér.
A 81-es szívem csücske, ennek pedig már a plakátjától is felállt a szőr a hátamon.
A főszereplő idegesített, korántsem tudtam megkedvelni, nemúgy mint Dudley Moore figuráját.
A nemek felcserélése semmit sem adott a filmhez, sem a szülőknél, sem Hobsonnál. Imádom Helen Mirrent, fantasztikus színésznőnek tartom, de ő ebben a filmben csak egy átlagos házvezetőnő, illetve sokkal inkább egy infantilis felnőtt csecsemő babysittere. Hobson alakja nem csupán egy lakáj, ő az igaz barát, a pótapa, a minden, mint Batman Alfredje. És ehhez most azt mondom, igenis férfinak kell lenni, a ház valódi urának, nem kedves bejárónőnek, aki elbabusgatja pelenkaúrfit, ha kell.
Susan karakterét kitekerték, az indítékai totál érthetetlenek és hiteltelenek ebben az új kontextusban, és a nagy szerelem sem mozgatott meg. Semmi kémia a szereplők közt, az új munkával a pincérlány helyett és az összeismerkedésük lecserélésével pedig ismételten csak elveszett a lényeg.
A poénok egy részét egy az egyben átemelték felturbózva némi alpárisággal, de míg az az eredetiben természetesen hatott (nem az alpáriság, hanem a jelenet), itt olyan volt, mintha utcáról behívott random emberek játszották volna.
Igazából magamra vagyok dühös, amiért minden dolog ellenére sokkal többször röhögtem, mint akartam, vagy illett volna…

Azért az eredeti jobb… :') ~ Azért én bírnám azt a mágneses ágyat.

A probléma az, hogy a film 80%-ában Arthur inkább idegesítő és tenyérbemászó, mintsem szeretnivalóan bohém. Attól, hogy valaki promiszkiózus még nem lesz gyerekes és attól, hogy valaki gyerekes, még nem feltétlenül kell idiótának lennie, pláne mindezt úgy, hogy elméletileg a főhősünk egyfajta zseni. Annyira össze akarták már gyúrni a személyiségét, hogy egy nagy rakás … lett belőle. A humor, amit a film képviselt pedig inkább kínos volt, mint vicces.
Helen Mirrent nem annyira értem miért vállalt szerepet ebben a filmben, mindenesetre számomra értelmet adott a jeleneteknek, amikben szerepelt még akkor is ha nem erőltette meg túlságosan magát bennük. Összességében véve nem nagyon tudnék sok jót elmondani a filmről, akit érdekel a történet inkább nézze meg az eredetit.

Ez egy igazán fantasztikus film volt. Megmutatta azt, amit mostanában én is érzek, a pénz néha béklyó. Ahogy a végén ledobálta magáról a ruhákat, ezzel megszabadult a láncaitól. Érdemes megnézni.

Nagyon tetszett a mágneses ágy :DD Nagyon sokat lehet röhögni a filmen megéri megnézni.

Russell Brand puszta jelenléte varázslatossá tesz bármilyen filmet. Biztos vagyok benne, hogy bárki más játssza a szerepét, ez a film csapnivaló lenne, de legalábbis fele ennyire sem jó. Szinte bűn szinkronozni ezt az embert, a hangja annyira hozzátartozik ehhez a jelenséghez, ami ő. Egyébként sem szeretem a szinkront, mert meggyőződésem hogy a színésznek a hangjával is operálnia kell és ugyanúgy elválaszthatatlan kéne hogy legyen a karaktertől, mint az arca vagy gesztusai, de a zseniális és elbűvölő Russell Brand esetében ez hatványozottan igaz. A magyar szinkron elveszi a mondatainak a sajátos báját, eltörli belőlük a kedvességet és meg se próbálja kompenzálni az elrontott hangsúlyokat. Russell remek színész, remek ember, úgy éreztem, önmagát alkotta újra Arthur szerepében, de ez helyénvaló is, hiszen éppen emiatt lesz annyira humoros és megnyerő a karaktere és az egész film.

Bugyuta film, de én szerettem

Mi a tanulsága a filmnek? Majd még gondolkozom rajta. Ja, de inkább nem ér annyit…