Árnyék (2017) 60% 9★

A lélek lassú rothadása.
Nagyon lassú, nagyon szuggesztív, nagyon romlott.
Még a The Vvitchhez tudnám hasonlítani, de az ehhez képest pörgős esti mese gyerekeknek.
Vigyázat, nagyon lehúz. Már ha engeded vele elsodortatni magad.

Nem hiszem el, hogy megint megtörtént….
Magam részéről borzasztóan tudom értékelni az olyan filmeket, amik a zsigeri nyomasztó hangulatukkal tudnak nyugtalanságban tartani napokkal, hetekkel a megnézésük után is. Szerintem a modern kori két legprofibb rendező, akik ezt az érzést maximálisan át tudják adni a horror zsáneren belül, az Ari Aster és Robert Eggers. Mert ők emellett még tudnak elgondolkodtató történetet, mondanivalót, átélhető karaktereket, emberi drámát, zseniális színészeket hozzátársítani.
No, de mi van akkor, ha olyan rendezők próbálkoznak ezzel, akinek halvány lila szakértelmük nincs ahhoz, hogy bármit, de tényleg bármit is át tudjanak adni a nézőnek és kizárólag a saját maguk önkielégítésére fókuszálnak, mindenféle érdemi tartalom, vagy átélhető érzés, azonosulás nélkül? Akkor megkapjuk kedves Nicolas Pesce-től az The Eyes of My Mother című „csodát” illetve Lukas Feigelfeld-tól ezt a rettenetesen fárasztó, frusztráló, céltalan, semmitmondó borzalmat. Ugyanúgy szegmensekre van osztva ez a történetnek még véletlenül sem nevezhető „cselekmény”, mint annál a filmnél és ugyanúgy semmi értelme nincs. spoiler Ezért is hozom párhuzamba azzal a filmmel, mert az önsajnálatot itt is annyira le akarták nyomni a torkomon, hogy hihetetlen. Igaz, csak egy pontja volt ennek a filmnek, ami úgy igazán felhúzott spoiler, viszont itt inkább a nettó, nagybetűs dögunalom uralkodik. spoiler A film első felében (majdnem minden második jelenetében), sokszor mutatják a hegyvidéki tájképeket, amit persze szép nézni kétségtelen. Először úgy voltam vele, hogy ezzel a rendező próbál hangulatot építeni, de egy idő után már zavarbeejtően sokszor jött újra elő. Viszont most így belegondolva, sokkal jobban örültem volna, ha azokat a tájképeket nézem másfél óráig, mint a film többi részét.
Őszintén szólva képtelen vagyok elképzelni, hogy bárki is bele tud látni érdemi mondanivalót eme két, közel nézhetetlen „műremekbe”, mert ezt a két filmet átélni ilyen átélhetetlen „karaktereken” keresztül képtelenség szerintem.

Ezt most kivételesen nem csillagozom be. Egyre jobban zavart, idegesített a film, a feléig jutottam (az is 50 perc). Lehet h rászánom valamikor magam a 2. felére de ezt most ki kell hevernem. Kb semmi nem történik benne de olyan kényelmetlen érzés az egész….
A The VVitch-hez tudnám hasonlítani. Folklor szerű giga lassú film. Igazából azt se szerettem, ugyanilyen érzéseket váltott ki; ez a kellemetlen bőr alá feszülő nyugtalan idegesség… Ugyanakkor tökre el tudom képzelni h valakinek piszkosul bejön…

Valamikor még megpróbálom befejezni, csak lássam mi értelme volt az egésznek.