1954-ben járunk, Ha Dongban (ma Hanoi része), Észak-Vietnamban, a francia megszállás idején. Dan és Gu két külön háztartás szolgái, akik szerelmesek egymásba. Mindketten szenvednek kegyetlen gazdáik uralma alatt. Miután Gu gazdáját meggyilkolják, a pár úgy dönt, hogy délre szökik, míg végül Hoi… [tovább]
Várólistára tette 3
Kiemelt értékelések
GentleRain
Hú! Ez egy olyan film, amiről nagyon nehéz írni, mert Vietnam elég kemény, véres és brutális időszakát eleveníti fel. A film a francia megszállás végén kezdődik 1954-ben, majd folytatódik egy rövid békeidőszakkal, és végül a vietnami háborúval zárul. Közben megismerjük egy család életét, akik bár szegények, de nagyon szeretik egymást. Belelátunk az akkori, sokszor brutális rendszerbe, amely nem kímél senkit, aki máshogy gondolkodik. Látjuk az oktatási rendszert, ahol már a lányok is tanulhatnak, de csak ha fehér ruhájuk van.
Nekem különösen tetszett, hogy a filmnek csak az eleje és a vége színes, és ahogy haladunk előre, a film egyre inkább fekete-fehér lesz. Előbb csak halványulnak a színek, aztán a képek szürkés-zöldesek lesznek, végül szürkék, majd totálisan fekete fehérek, ahogy egyre több és több keserű dolog történik Dan és Gu családjával. A film vége pedig ismét színes, ahogy a visszaemlékezések is.
Ez nem egy könnyű témájú, kedves kis esti kikapcsolódás, hanem bizony erősen mellbe vágja az embert. A képsorok sokszor sokkolóak, mutatnak kivégzést, kínzást és bizony gyermekhalált is, sőt, bombatámadást. Nagyon jól lehet látni, hogy az emberek valóban az életükért menekültek, hogy a hatalom nem kímélt senki, aki nem értett egyet, vagy nem akart beállni a sorba.
A fehér ruha egyébként szimbólum a filmben, a női tisztaságot, erkölcsöt szimbolizálja, valamint Vietnamban ez a menyasszonyi ruha. Tehát kettős értékkel bír, amely végigkíséri a filmet. Bár ezt a végén el is magyarázzák.
Megrázó film nem happy enddel és sokszor megrázó képsorokkal, így gyenge idegzetűeknek nem ajánlom. Bár néha úgy éreztem, hogy sok a két és fél óra, mert a történet néha igen lassan halad, de egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem. Bár a vége után kellett egy kis idő, mire lenyugodtam, hogy összeszedjem a gondolataimat.
