A tanárnő megkezdi a munkáját a középiskolában, de mindent beárnyékol egy hetekkel korábbi, gyanús haláleset…és lassan a saját életét is félteni kezdi.
Amit magad mögött hagysz (2020–2020) 70★
400' · spanyol · dráma, thriller, rejtély, minisorozat !
8 rész (epizódhossz: 50')
Képek 3
Szereposztás
Inma Cuesta | Raquel |
---|---|
Roberto Enríquez | Mauro |
Bárbara Lennie | Viruca |
Tamar Novas | Germán |
Arón Piper | Iago |
Alberto Abuín | Vecino |
Isabel Garrido | Nerea |
Roque Ruíz | Roi |
Kedvencelte 10
Várólistára tette 130
Kiemelt értékelések
Az ilyen típusú nyomasztó thrillert kezdem egyre jobban megszeretni, vagy legalábbis egyre jobban érdekel. Nemcsak a figyelmemet köti le, hanem az egész lényemet. Szenvedélyes, érzelmes, csavaros, megszállott. Nekem ez egy erős hetes. A szememben már az elején senki sem volt ártatlan, így annyira nem leptek meg a fordulatok, ennek ellenére mégis érdekesnek találtam.
Ez mellékes, de nagyon szomorúan látom, hogy spoiler.
ez egy nagyon jól összerakott minisorozat volt, végig fent tudta tartani a figyelmemet, mert kb minden részben másra terelődött a gyanú és a végkifejlet meglepett, úgyhogy az utolsó két rész extrán izgalmas volt. az utóbbi egy évben nagyon megkedveltem a spanyol sorozatokat és szerintem Carlos Montero ebben profi (lásd Élite). ezúttal is nagyon jól ötvözi a tinis vonalat, a whodunit vonallal, csak ezúttal egy kisvárosba vitt minket (a stáb Galicia területén forgatott) és ez a misztikus, ködös-esős táj a nagy pulcsikkal, meg színes esőkabátokkal is sokat dobott a hangulaton.
maga a történet jól van felvezetve, adagolva, így a csattanó is üt. a két színésznő hasonlósága is kellett, ez pl a művészien kivitelezett főcímből is jól átjött. és a zenék nekem nagyon bejöttek, Spotify-on rögtön rákerestem.
+ nekem külön a szívem csücske volt, hogy a nálunk kevésbé felkapott Sylvia Plath munkássága is központba került a sorozatbeli irodalom órákon.
Imádtam ezt a sorozatot! Hihetetlenül nyomasztó és izgalmas volt. Tetszett, hogy több idősíkban haladt a történet, így mindig egyre többet tudtam meg, és már szinte mindenki gyanússá vált. Nagyon szeretem az iskolában játszódó sorozatokat/filmeket, de ezúttal nagyon sokat hozzáadott az is, hogy a két tanárnő perspektívájából szemlélhettük az eseményeket. A színészek is kiváló munkát végeztek, rengeteg érzelmet közvetítettek. Nem is értem, miért csak most néztem meg, hiszen már régóta várólistás volt nálam. Csak ajánlani tudom mindenkinek.
Kész érzelmi hullámvasút volt ez a sorozat, de egyre csak megerősítenek ezek a spanyol alakítások abban, hogy mennyire imádom őket.
Zseniális volt a szereplők válogatása, a minden!
Ez az igazi 10/10
Tetszett az idősíkok közötti ugrálás, a múlt és a jelen, a hasonló szituációk, élethelyzetek összemosása, ahogy egymásba gabalyodnak, majd szépen kiegyenesednek a szálak. Jól összerakott, cseles, tekervényes kis história rengeteg fájdalommal, titokkal, szégyennel.
Nagyon érdekes történet volt. Bár volt pár elég idegeítő rész benne és majdnem megutáltam Arón Piper-t, de szerencsére mégsem. Viruca nem volt nagy kedvenc, a trió néha elég idegeítő volt, Raquel sokszor naiv volt, de azért nem hagyta magát. Szegény Nanukot sajnálom. Örülök, hogy azért a vége jól alakult.
Most fejeztem be, ezért csapongó gondolatok következnek.
Kezdjük ott, hogy két dolog már az elejétől fogva világos volt számomra: spoiler
spoiler
Az első három rész nagyon erős volt, teljesen beszippantott, onnantól kezdve viszont Viruca már csak idegesített, és rosszabbnál rosszabb döntéseket hozott spoiler.
Nereától minden jelenetben a falra másztam, spoiler Germán is micsoda egy alak, ő sem volt éppen a szívem csücske. Szóval elég sok volt a negatív szereplő, mindenkinek akadt valami piszkos ügye, de legalább nem fekete-fehér lelkű szereplőket kaptunk. A többi diákot is megismerhettük volna az osztályból, nem csak az Iagó-Roi-Nerea triót, így már túl könnyű volt kisakkozni, kinek mi a szerepe. spoiler
Raqel úgy nagyjából mindvégig szimpatikus maradt, és szurkoltam is neki, de spoiler. Továbbá az sem tetszett a sorozatban, hogy spoiler
Nehéz értékelni, mert sokrétegű sorozat, számos nehéz témát is érint. Összességében tetszett, főleg, amire kifutott a vége, de nem tökéletes, és itt-ott akadtak vele problémáim, amiket feljebb említettem. Mindenesetre meglepetést okoztak a spanyolok, ezentúl jobban fogok figyelni a filmjeikre, ez a sorozat pedig elérte, hogy még egy ideig biztosan magammal cipeljem, és gondolkodjak rajta.
Egyre jobban bírom a spanyol sorozatokat. Jó karakterek, izgalom…mi kell még :)
Az utóbbi időben több spanyol thrillersorozatot is láttam a Netflixen, és levontam azt a konklúziót, hogy legalább annyira betegek ezek a spanyolok is ilyen téren, mint az izlandiak. Eddig mindegyik sorozat tele volt erőszakkal, szexuális bántalmazással, prostitúcióval. A másik jellemző a több idősík, az infók összevissza csepegtetése és a sok csavar. Senki sem az, akinek látszik. Ebben viszont az a jó, hogy nézeti magát a sorozat, mert tudni akarod, hogy mi lesz a vége. Ez tetszik is.
Ebben a sorozatban elég sok volt az ellenszenves vagy nem szimpatikus karakter. Szinte mindenki az volt, aki valamilyen szinten főbb szereplőnek volt mondható. Néhányan kifejezetten idegesítettek is. Nem tudom, a spanyolban is így van-e (feltételezem, igen), de az nagyon furcsa volt, hogy a diákok tegezték a tanáraikat, és elég tiszteletlenül is beszéltek velük sokszor.
Összességében jó kis sorozat volt ez.
De jók ezek a spanyolok! A móló után ez is nagyon rendben volt. Sablonok nélkül, felkavaróan.
Népszerű idézetek
A Dalai láma egyszer azt mondta, „Ha találkozunk valakivel, nézzünk a szemébe, és legyünk kedvesek! Mert a másik ember bensőjében háború dúl.” Mindig mindnyájunkban háború dúl. Ez a háború sokszor fájdalmas. Erről szól az írás. Hogy el tudjuk mesélni, mi fáj. Akkor is, ha kínos. És ezért van az, hogy amikor igazán írunk, akkor kockáztatunk. Azt, hogy talán nem jövünk ki belőle sértetlenül. Az íráshoz bátornak kell lenni. Mert az egy pillantás a mélybe. A bennünk lévő mélységbe. Az irodalom forrását a félelmeink adják. A bánatunk. Minden, ami fáj.