A tanárnő megkezdi a munkáját a középiskolában, de mindent beárnyékol egy hetekkel korábbi, gyanús haláleset…és lassan a saját életét is félteni kezdi.
Amit magad mögött hagysz (2020–2020) 20★
400' · spanyol · dráma, thriller, rejtély, minisorozat
8 rész (epizódhossz: 50')
Képek 2
Szereposztás
Inma Cuesta | Raquel |
---|---|
Roberto Enríquez | Mauro |
Bárbara Lennie | Viruca |
Tamar Novas | Germán |
Arón Piper | Iago |
Alberto Abuín | Vecino |
Isabel Garrido | Nerea |
Roque Ruíz | Roi |
Kedvencelte 3
Várólistára tette 75
Kiemelt értékelések
Az ilyen típusú nyomasztó thrillert kezdem egyre jobban megszeretni, vagy legalábbis egyre jobban érdekel. Nemcsak a figyelmemet köti le, hanem az egész lényemet. Szenvedélyes, érzelmes, csavaros, megszállott. Nekem ez egy erős nyolcas. A szememben már az elején senki sem volt ártatlan, így annyira nem leptek meg a fordulatok, ennek ellenére mégis érdekesnek találtam.
Ez mellékes, de nagyon szomorúan látom, hogy spoiler.
ez egy nagyon jól összerakott minisorozat volt, végig fent tudta tartani a figyelmemet, mert kb minden részben másra terelődött a gyanú és a végkifejlet meglepett, úgyhogy az utolsó két rész extrán izgalmas volt. az utóbbi egy évben nagyon megkedveltem a spanyol sorozatokat és szerintem Carlos Montero ebben profi (lásd Élite). ezúttal is nagyon jól ötvözi a tinis vonalat, a whodunit vonallal, csak ezúttal egy kisvárosba vitt minket (a stáb Galicia területén forgatott) és ez a misztikus, ködös-esős táj a nagy pulcsikkal, meg színes esőkabátokkal is sokat dobott a hangulaton.
maga a történet jól van felvezetve, adagolva, így a csattanó is üt. a két színésznő hasonlósága is kellett, ez pl a művészien kivitelezett főcímből is jól átjött. és a zenék nekem nagyon bejöttek, Spotify-on rögtön rákerestem.
+ nekem külön a szívem csücske volt, hogy a nálunk kevésbé felkapott Sylvia Plath munkássága is központba került a sorozatbeli irodalom órákon.
Tetszett az idősíkok közötti ugrálás, a múlt és a jelen, a hasonló szituációk, élethelyzetek összemosása, ahogy egymásba gabalyodnak, majd szépen kiegyenesednek a szálak. Jól összerakott, cseles, tekervényes kis história rengeteg fájdalommal, titokkal, szégyennel.
De jók ezek a spanyolok! A móló után ez is nagyon rendben volt. Sablonok nélkül, felkavaróan.
Népszerű idézetek
A Dalai láma egyszer azt mondta, „Ha találkozunk valakivel, nézzünka szemébe és legyünk kedvesek! Mert a másik ember bensőjében háború dúl.” Mindig mindnyájunkban háború dúl. Ez a háború sokszor fájdalmas. Erről szól az írás. Hogy el tudjuk mesélni, mi fáj. Akkor is, ha kínos. És ezért van az, hogy amikor igazán írunk, akkor kockáztatunk. Azt, hogy talán nem jövünk ki belőle sértetlenül. Az íráshoz bátornak kell lenni. Mert az egy pillantás a mélybe. A bennünk lévő mélységbe. Az irodalom forrását a félelmeink adják. A bánatunk. Minden, ami fáj.
Raquel: Elmondaná valaki, hogy mit olvastatok legutóbb?
…
Roi: Majd én! Sylvia Plath-t olvastunk.
(A hátsó sorokból: kussolj okoska!)
Roi: … és, előtte Márai Sándort és Stefan Zweiget.