Álmatlanság (2002) 73% 175★

Én sem alszok nagyon napok óta, szóval így totál kómásan beütött ez a film. Jó színészek, jó zene, nyomasztódás.

Ritka az ilyen, de nagyjából egy szinten van az eredeti filmmel, csak éppen teljesen más szempontból. Ami abból hiányzott, ebben benne van, és ami ebből hiányzott, abban van benne. Amiben mindenképpen veri norvég felmenőjét, az a két főszereplő. Stellan Skarsgård és Bjørn Floberg is remek alakítást nyújtott, de Al Pacino és Robin Williams zseniálisak. Viszont a norvég filmnek az az északi produkciókra jellemző rideg hangulat valahogy jobban állt. Meg úgy általában a krimikhez, thrillerekhez sokkal jobban passzol (nem véletlenül verik meg az erőltetett látvánnyal készített hollywoodi műveket.) Továbbá az eredeti sokkal emberibb karakterekkel dolgozott, míg az amerikai klón sokszor szinte klisés torzításokba csapott.
Persze ettől még mindkettőt érdemes megnézni, pláne, ha a néző olyan, mint én, vagyis mindkét stílust kedveli.

Szerettem volna szeretni ezt a filmet, de nem tudtam. A hangulat jó volt, egyedi kis atmoszféra egy isten háta mögötti kis városkában, ahol fehér éjszakák vannak. És itt máris elérünk a bonyodalmat adó mozzanathoz, mert ugye ez (is) okoz álmatlanságot a nyomozónak. Nekem itt egyetlen egy kérdésem volt csupán, ha már ennyire kiélezték a napfény dolgot: miért nem takarta el a szemét a nyakkendőjével, pólójával, vagy egy sima törölközővel? [Ezer ótvar helyen aludtam már, mindig így oldottam meg, és olyan jókat szunyáltam, hogy nem igaz.] Egyből megoldódott volna az egyik probléma, az altatókról meg már ne is beszéljünk, ami szerintem alap egy ilyen helyen, nincs benne semmi rossz.
A másik és súlyosabb probléma nyilván nem oldódott volna fel ezzel, hiszen az álmatlanságot még a spoiler. Ennek ellenére mindenképpen könnyített volna a tisztánlátásán egy kicsike pihenés is.
Egy híres, sokat tapasztalt és okos nyomozóról beszélünk… én az insomniát inkább a spoileres részben írtakra fókuszáltattam volna, nem a külső tényezőkre, amiket egy kis sütnivalóval simán meg lehetett volna oldani.
Aztán a gyilkos játéka; nos, nekem ez sem igazán tetszett, bármit is tett a nyomozó, én, mint néző tudtam, hogy a gyilkos is tudja, így nagy meglepetéseket nem okozott egyik csavar sem, főleg, hogy ezt a film ismertetőjében nyíltan le is írják.
A színészi játék sem vett meg, néhol egyenesen kínos volt pl. Al Pacino alakítása. Olyan pofákat vágott (mert arcnak és egészséges mimikának azt már nem lehet hívni), hogy komolyan, csak a hülyének nem tűnt volna fel, hogy valami nincs rendben vele, ráadásul mindenki tapasztalta már az álmatlanságot, amikor a városba került, szóval egyszerűen nem hiszem el, hogy nem vették észre a kialvatlanság tüneteit. Oké, rá lehet fogni a nyomozásra, hogy amíg tart, nincs pihenés, de amikor már elfogtak valakit, akkor is magasról tettek rá, hogy egy magas rangú, központból kiküldött rendőr kvázi mindjárt meghal a kimerültségtől.
Robin Williams sem győzött meg, láttam én már őt drámában, ahol komoly és borongós karaktert hozott, de itt egyáltalán nem volt meg ez a színészi álca. Mintha csak az egyik vígjátékából került volna ide, nem játszott a tekintetével, sem a mimikájával, egyszerűen alapállapotban hagyta magát, ami egy derűs, vidám, bolondos és végtelenül kedves figurát mutat. Nem illett ide.
A vége sem tudott meglepni, bár tetszett a befejezés, hogy nem oldott fel mindenkit a vétkei alól, az igazságot súrolta tisztára még akkor is, ha az így levakart kosz elég tetemes mennyiségű lett. A nyomozó titka viszont meglepő volt, vissza-visszatérő képek kísértek az egész film alatt, amit Will a végén megmagyaráz nekünk, és… hát, nem tudom, hogy el kell-e ítélnem, vagy a pártját kellene-e fognom.
Összességében számomra egy kiváló hangulatú, ám kicsit megbicsaklott színészi alakítással eljátszott, néhol átgondolatlan neo noir nosztalgia volt ez, amit egyszer mindenképpen megéri megnézni, ha másért nem, hát a rendező neve miatt.

érdekes és nyomasztó egy film, a végét azért sajnálom, mert a két dolog nem ért fel egymással, a gyilkos egy beteg állat volt. ott rontotta el az egészet Will, amikor először felhívták. nagyon feszengtem utána egész végig, és valahogy éreztem, hogy ennek már nem lesz jó vége. igazi thriller, nem a legkellemesebb film, akkor lesz megkönnyebbólés, ha vége van az egésznek és mi is végre elmehetünk aludni

Az az erős nyomás, ami az egész filmben szétáramlott, hogy egész filmnézés alatt egyfajta melankolikus és kissé lehangolt állapotban éreztem magam. Ez persze nem azt jelenti hogy nem tetszett vagy lehúzni sem akarom a filmet, sőt itt arra gondolok, hogy milyen erős hatással volt rám ez a film. Azt én is megemlíteném, hogy milyen furcsa volt a mindig vidám és mindig jó karaktereket játszó Robin Williamst egy ilyen filmben látni spoiler.

Érdekes volt Robin Williamst negatív szerepben látni. De nem hiszem hogy még egyszer újra fogom nézni. :)

Az Álmatlanság Nolan egy kevésbé ismert filmje, ami elég méltatlan dolog ahhoz képest, amennyit lerakott ezzel az asztalra. Al Pacino sajnos itt megint csak majdhogynem magát ismételi, de Robin Williamst még nem láttam negatív szerepben, itt viszont igen. És ez, hogy is mondjam, olyan természetesen sikerült neki, hogy le voltam nyűgözve. Nem egy kaméleon-színész, de a természetessége és a beleélési képességi nagy szintekre emeli őt a színészvilágban. Hát igen, a film csavaros, de itt most nem olyan módon, ahogy azt mondjuk megszokhattuk a Mementónál. Itt előre tudjuk a csavart, aztán rájövünk hogy hoppá, mégsem. És ezért jó film az Álmatlanság. ;)

Izgalmas, elég jól összerakott kis akció/krimi, ahol az a fő kérdés, hogy hajlandó vagy-e lepaktálni az ördöggel, és rossz dolgot cselekedni, hogy a saját irhádat (is) mentsd.

„Az eredeti a legjobb”. Na azt hiszem ez a film a tökéletes példa erre. Minden tisztelet Nolan-é, illetve nagyon szeretjük Al Pacino és Robin Williams munkáját is, tényleg jó film lett, de az eredeti sokkal inkább megfogja a lényeget. Egyrészt hangulatában, másrészt ez a 2002-es változat nagyon tipikus amerikai lett. Értem ezt a párbeszédekre, elsütött klisés elemekre…stb. Nem tudja azt, amit skandináv elődje: meglepetést okozni. Nekem az maximálisan tetszett, Stellan Skarsgård ott kiemelkedőt nyújtott.
Ezt a filmet mellesleg érdemes megnézni, mert hasonlóan izgalmas. Ha el tudunk vonatkoztatni az eredetitől, akkor élvezhető, szórakoztató. Látszik, volt benne sok munka.

Klasszikus nyomozós film. Túl sok fordulat nem volt benne. Egyszer nézős, már akinek ez a műfaj bejön, de csak annak. Mert nem ez lesz az, amitől más is meg fogja szeretni.