Alagút (2011) 49% 24★

A film erősen B kategóriás, azok között viszont kifejezetten jó. Nem azt mondom, hogy tövig rágtam a körmöm izgalmamban, de ahhoz képest, hogy végig egyszerű szereplőkkel és helyszínekkel operál, a félelem jópárszor a bőröm alá bújt. Vagy pont azért, mert bármelyik hétköznapi lakóhely lehetne a helyszín, akármelyik egyszerű otthon és környék. Konkrétan ahányszor mutatták az aluljárót, mindig arra gondoltam, milyen jó, hogy az a hasonlóan szűk és sötét aluljáró, ami itt van a közelben, nem olyan hosszú, mint a filmbéli.
A miértekre pedig nem feltétlenül kell mindig választ kapnunk, miért kellene? Az élet se rág a szánkba mindent, engem ennél a filmnél se zavart, hogy válaszkeresésnél a fantáziámra kell hagyatkoznom. Nem bántam meg, hogy megnéztem, úgy összességében és a hibái ellenére remek kis éjjeli program volt.

Nem a világ legjobb horror filmje, de nem is mondom hogy a legrosszabb. Tetszett az a titokzatosság, amit a fülünkbe ültetnek, hogy mi is állhat az a bizonyos egyenes és rövid alagút mögött. Nem mentek részletekbe, főhősnőnk nem tartott fél órás kutatást, hanem amit tudott azt felpróbált használni. spoiler Szerintem amúgy egy szellemi/démoni lény szállta meg az alagutat és nem maga a hely a probléma.

Biztosan az én készülékemben van a hiba, de nekem nagyon tetszett. Az a nyirkos, rideg hangulat köszönt vissza, mint amit a Citadella nézése közben éreztem és annyira imádtam, bár a története nem egyáltalán hasonlít. Még azt is mondhatom némi költői túlzással, hogy félelemetes volt. Noha 30 évnyi horrornézés után elég nehéz olyat találnia az embernek, ami megrémíti, ilyetén nemigen tudok erről érdemben véleményt alkotni. Minden esetre sokkal kényelmetlenebb-kellemetlenebb volt az ebben lévő kísértet, mint a manapság divatos digitális szellemek, ill. a halál unalmas japán kísértet csajszik, akik azzal próbálnak ijeszgetni, hogy mindenben ott hagyják a vizes hajukat. Mondjuk, a hajfóbiásoknak biztosan félelmetes az. Szerettem, na! Hozzá kell tenni, én kimondottan szeretem a lassú, nyomasztó, egyhelyszínes, kevés szereplős horrorokat.

Fenntartásokkal indultam neki, az elején nem is tudtam eldönteni B vagy C filmet nézek-e. Aztán nagyon lassan elkezdett bennem építkezni a film, és őszintén szólva a végére (majdnem) teljesen beszippantott. A karakterek egyre hitelesebbek lettek, a sztori is egyre jobban összeállt. A végére sikerült belehelyezkedni a filmbe, és ez az egyik legtöbb, amit egy film adhat. Persze nem csúcsfilm, nem mutat újat, nem is a legijesztőbb, de nálam most működött.

Mivel az idei felhozatalból óriási kedvencem lett a Doctor Sleep, ezért úgy döntöttem, hogy bepótolom Mike Flanagan korábbi alkotásit is. Ahogy utánanéztem, az első három filmjét sehol sem lehet beszerezni (nem is véletlen hiszen alig látta valaki), ezért gondoltam ezzel a darabbal kezdem a felzárkózást. Az itteni százalékarány és az imdb pontszám kicsit azért elbizonytalanított, de azt kell mondjam, abszolút nem bántam meg, mert marhára lekötött ez a film.
Való igaz, hogy nagyon érződik rajta a low-budget hatás (főleg a sokszor használt kézi kamerás megoldások miatt), ellenben a főszereplők kellően szimpatikusak, kidolgozottak, hitelesek voltak különösen a két nő karakter, akikről teljesen el lehetett hinni, hogy egy egymásra támaszkodó két szerető testvér. Vagy például a nyomozó figurája is kifejezetten bejött és maga a sztori rejtélye is működőképes és végig fenn tartotta a figyelmem.
Flanagan már itt is remekül játszott a műfajokkal. A film kvázi első fele a horrorosabb szekció, ami szerintem veszett jól lett kivitelezve és adagolva, spoiler, aztán jön egy misztikus, thrilleres, krimisebb stílusváltás, ami szintén tetszett, bár szerintem jobban tett volna a sztorinak, ha erre a részre egy jó fél órát még rászánnak. spoiler
Úgyhogy én személy szerint örülök neki, hogy Flanagan ezzel a filmmel tudott debütálni igazán, még ha érződött is rajta, hogy a pénzforrás nagyon korlátozott volt, de amit lehetett nagyrészt ki tudott belőle hozni. Mert igenis volt ebben a darabban annyi plusz, hogy anno rákerüljön a radarra egy bitang tehetséges rendező.

Csak most kezdtem el ismerkedni Mike Flanagan filmjeivel, de az első filmje a 2011 alagút nem volt rossz.

Az alacsony költségvetés azért hazavágta az amúgy is felületes filmet. Több pénz, misztikum és atmoszféra jól állt volna még neki. A díjesőt sem értem.

Ilyen borzalmasan szar, értékelhetetlen filmet… Nem volt kaszabolós, nem volt ijesztő, nem történt benne semmi izgalmas. Egy csomószor bele kellett pörgetnem, mert szétuntam magamat rajta. Egyetlen részletet, pillanatot, színészt nem tudok kiemelni, mert annyira borzasztó volt. Értelmetlen rászánni azt a másfél órát. Időpazarlás.

Egy hetest megérdemel. Kissé kidolgozatlan, kissé megmagyarázatlan, de nagyon jó és nagyon parás az atmoszférája. Dobtam egy pár hátast az abszolút semmiből felbukkanó jump scare-ek miatt, utoljára a Dark Skies tudott ilyen téren meglepni. Nagyon hasonlít egyébként az ausztrál The Tunnel című filmre, csak ez nem kézikamerás és meglehetősen kevés időt töltünk az itteni alagútban, de a vájbja nagyon hasonló. Szóval, akinek az tetszett szerintem fog tetszeni ez is, bár nyilván nem szabad úgy nekimenni, hogy világmegváltó fantasztikum lesz még annak ellenére sem, hogy Flanagan a rendező. Tisztességes alkotás, ami meglepően parásra és misztikusra sikeredett.
Flanagan fanoknak egyébként is kitelező, de aki szereti az alagutas vagy eltűnt személyes, alvilágos horrorokat azok se hagyják ki!