Akik mi vagyunk (2020–2020) 79% 24★

Jajj. ♥ Ez a rövidke nyolc rész olyan volt, mintha végigrohantam volna a városon éjszaka, pont ahogy az utolsó részben tették – egyszerre melankolikus és eksztatikus. Olyan volt, mintha költészet lenne, ahol benyomások vannak, nem pedig magyarázatok. És pont ilyenek voltak a karakterek is, sebezhetőek és néha utálhatóak, de a legtöbbször csak át akarod ölelni őket. Igazából olyan nehéz úgy bátornak lenni, hogy csak egy gyerek vagy, akinek egy ilyen világban kell élnie és egyébként fogalmad sincs arról, hogy ki vagy, csak arról, aki talán majd egyszer leszel. Bár amit egyáltalán nem értek, hogy miért nem az lett a magyar cím, hogy „Vagyunk, akik vagyunk”, mert tökéletesen összefoglalná, hogy miről szól a sorozat. És Jack Dylan Grazer pedig… te jó ég, annyira szeretem. És nagyon szeretem Luca Guadagnino rendezői stílusát is. Minden, amit mutat, annyira közeli, annyira puha és intim és keserédes, és a zeneválasztása mindig szíven talál. Nehéz megfogalmaznom, mit érzek most, hogy vége van, de talán azt, hogy pont most, amikor a feje tetejére állt az egész világ és annyira könnyű úgy érezni, hogy egyedül vagy az egész világon… talán, talán mégsem vagy teljesen egyedül.

Egyedi hangulat, melankólia, identitás keresés – mindez nem megszokott környezetbe helyezve.

Több részhez is írtam külön, az ötödik és az utolsó három között vagy hat hetet kihagytam, úgyhogy a sorozat egészének értékelésébe nem mennék bele. A helyszín kulcsfontosságú, mikroszinten (és zártan és fókuszáltan) lehet vizsgálni azt, ami egyébként a világunk, az identitástól a kötődési zavarokig. Az olaszországi katonai bázis így legalább akkora találat, mint Abel Ferrara remekművében, a Body Snatchersben (bár ott más funkciója is van, de talán nem véletlen, hogy ott is egy tinédzser a főszereplő).

Inkább az utolsó részről dióhéjban: pazar, annyira elsöprő, hogy elhomályosítja az egész sorozatot. Koncertfilm, városszimfónia és a legjobb „Before…” film, amelyet nem Richard Linklater rendezett. Pont attól a legzseniálisabb rendező Luca Guadagnino az elmúlt 10 évben, hogy egyszerre populáris és eredeti, önfejű szerzői filmes, bátran kísérletezik, de mindig hagyományos narratívát alkalmaz. Kisujjában van a filmkészítés.
Egy röpke kiállás az utolsó jelenetről, a csúcspontról.
Minden rezdülés hiteles, pontos, és olyan kedves, emberi gesztusokat ér tetten, ami szíven üt. Megadja a pillanatnak, ami jár. Mert esemény ez, és a végén a nagyon elegáns belassítás is azt jelzi, hogy itt az időn kívül kerültek. Teljesen mindegy mi történik később, valószínűleg fájdalmas lesz a folytatás, nem számít, mert ez fontosabb.
A jelenetre visszatérve, a két alak egymással szemben, a lány mosolyog, a fiú zavarban. A sok rohanás, maguk elől menekülés után most ez egy tiszta leosztás, de rettentően feszélyezettek. A fiú odamegy a lányhoz. És itt jön az igazán mesteri megoldás: LG visszavág arra a falrészletre, ahol egy pillanattal korábban Fraser állt. Fraser hűlt helyére. Klasszikus snitt-ellensnitt, ahogy azt a konvenciók megkövetelik, de ezzel a rejtélyes beállítással az-és-mégsem-az. Na ez a zseni kézjegye.

1. rész alapján nem lehet tudni, hogy miről akar ez szólni, vagy egyáltalán fog-e valamiről szólni, a hangulata mindenesetre megfogott.

Ki lehet emelni a nagyon plasztikus fényképezést, a kiváló helyszínválasztást (mintha a NY-i Little Italy a fejetetejére állt volna), a számtalan igen ötletes képi megoldást, de számomra a legfontosabb érdeme ennek a sorozatnak az iszonyatosan életszerű és nagyon ügyesen épített karakterek és az az érzés volt, hogy mintha ott lennél köztük (azt még nem tudom eldönteni, hogy annyira ott, hogy egy lennél közülük).
Szóval ez a sorozat, amit jó volt nézni, és volt egy csomó megmagyarázatlan előtörténet, egy csomó elvarratlan szál, de lehet pont emiatt volt annyira életszerű, mert azért tegye fel a kezét, akinek olyan kidolgozott és hézagmentes az élete, mint a Star Wars univerzum vagy a Barátok közt kapcsolati hálója.

Ehhez kellettek nagyon jó színészek (innen tudtam meg, hogy Scorsesenek van egy aligfelnőtt lánya), egy baromi jó forgatókönyv és egy jó rendező.

Néztem volna még a sorozatot, de fura lenne belőe még egy évad. Valahogyan ez így készen van, és ők azok lettek, akik.