Egy misztikus regény monodráma változata. Szepes Mária 1946-ban megjelent regénye néhány hónap után zúzdába került, mint veszedelmes, felforgató irodalom. A kimentett néhány példány azután kézről kézre járt évtizedeken át; tiltott gyümölcsként élvezték azok, kik hozzájuthattak, de a mű így is… [tovább]
Kedvencelte 1
Várólistára tette 3
Kiemelt értékelések
Valentine_Wiggin
Elképesztő előadás több okból is.
Alkalmam volt a a VígStreamház lehetőségének köszönhetően a karantén alatt megtekinteni (már három éve vártam az előadásra, amit Venczel Vera betegsége miatt sokszor halasztottak – nagyon szíven ütött, hogy nem sokkal azután, hogy láttam ebben a szerepben, értesültem róla, hogy elhunyt), és visszahozott minden emléket, amit a regényből őriztem.
A Vörös Oroszlán annak idején nagyon meghatározó olvasmányom volt. Tipikusan az a regény, ami az emberi élet összes komoly kérdésén, problémáján végigmegy, és ezáltal minden pontján elgondolkodik az ember, hol külső szemlélőként, hol mélyen bevonódva figyelve a történéseket, mert ezeket a kérdéseket, félelmeket mind átéljük. Hans Burgner figurája kezdetben sötét, taszító, igazi féreg, de végigkísérjük, ahogy életeken át először meggyötört, útját kereső, tudós ember, majd idővel igazi bölcs, és áldozatkész mester lesz. Mindig szerettem, ha egy karakterrel kapcsolatosan érzelmek egész skáláján tud végigvezetni az író, és Szepes Mária megtette – Venczel Vera pedig hiába volt eltérő nemű is, mint a főszereplő (aki mind az öt megismert életében férfi), abszolút nem számított, mert egyértelmű volt, hogy a történetben a lélek beszél, akinél a nem már semmit nem számít. A színésznő ráadásul elképesztő alakítást tett le az asztalra, hiába egyedül mesélte el a történetet, mégis, egy pillanatra sem tudtam levenni a szemem a képernyőről – végig megragadta a néző figyelmét, és közel másfél órán át nem engedte el.
Külön imádtam, hogy a vetítések jelentős része a Forrás c. filmből származott: mindig úgy tartottam, hogy a Forrás tulajdonképpen adaptációja is lehetne ennek a regénynek, és a jelek szerint ebben Bodor Böbe is egyetértett velem.
Lenyűgöző előadás – amennyiben elérhető a felvétel, bárkinek merem ajánlani. Amennyiben pedig nem, hálás vagyok érte, hogy még volt lehetőségem megnézni.
Lione
Még színházban láttam jópár éve, és emlékszem, hogy nem nagyon tudtam elképzelni, hogyan lehet egyetlen szereplővel ezt előadni, meg úgy egyáltalán… de nagyon hatásos volt, szépen összefoglalta a különböző életek lényegét és nagyon izgalmasan ábrázolta az egyes kulcsmomentumokat, bennem megtörtént a katarzis.
