A valószínűtlen gyilkos (2021–2021) 76% 11★

A fantáziátlan név ellenére ez egy igen érdekes sorozat a bűntényről, nagyságrendileg a Kennedy-gyilkosság utáni nyomozás volt hasonló horderejű. A történet kibontakozása Columbo műfajú krimivel hasonlatos, ahol az első percben látjuk és ezáltal mindvégig tudjuk ki a gyilkos. A hangsúly a karakteren van, az inkompetens nyomozás folyamatán és a megoldhatatlanság dilemmáján. A feldolgozás aktualitása törvényszerű volt, hisz a múlt évben, 34 év után, a lövések eldördülése után zárták le a nyomozást, melynek eredményeképpen és nem teljesen bizonyítottan Stig Engström a gyanusított és az elsőszámú feltételezett gyilkos. A sorozat a nyomozás eredményében kételkedőket nem fogja továbbra sem meggyőzni, de aki elfogadja ezt a verziót ott helyre kerülnek a puzzle darabjai, kivéve egy nagyon fontos darabot, mégpedig az indíték kérdését. Ami pszichológiai eredetű és egy állandóan elnyomott, révbe sosem ért, alkoholizmusba menekült ember pillanatnyi kivetűlése lehetett, amely megadta neki a régóta vágyott figyelmet.
Pont ez az a pont, amely az igazságszolgáltatásba vetett hitet bizonytalanítja el, ugyanis a nyomozás során számtalanszor felmerül a neve, több helyről érkező személyleírásoknak ő felel meg, az általa telefonon(!) leadott tanuvallomásai és a sztártanu szerepe és annak allűrjei végett minden egyes pontért önnálóan megérte volna bevinni az örsre és rendesen kihalgatni továbbá az ellentmondásaival szembesíteni. Ez sajnos nem történt meg soha. Ez az a kérdés, amit a néző minden percben feltesz magának, hogy vajon miért halasztotta el ezt a rendőrség?
Idézem, 22 430 dokumentum áll a rendelkezésükre, ezzel 250 méternyi szekrényt lehetne megtölteni, összesen 90 ezren vettek részt a nyomozásban, a papírokon több mint 40 ezer embert említenek és 10 ezer embert hallgattak ki, közülük sokakat többször is. A gyilkosságért 130-an is vállalták a felelősséget. Mindezek ellenére az évtizedeken át tartó nyomozás folyamán a legtöbbet felmerülő nevet mindvégig ignorálták, abból a feltételezésből kiindulva, hogy túl egyszerű eset lenne így. Érthetetlen.

Másrészről ez csak a sorozat nézőpontja, nem élünk a skandináv országba, nem éltük át az akkori Szociáldemokraták kormányzását, az országot akkoriban fenyegető konspirációkat, a rendőri vezetés mozgatórugóit, a háttérben meghúzódó szenzitív adatokat. Jóllehet a tényleges igazságra sosem derül fény, ahogy a gyilkos fegyver sem lett meg, a történet szereplői halottak már, a történet misztikuma jószerivel megmarad az örökkévalóságnak.

Hű… Bevallom, nem sokat tudtam a Palme gyilkosságról, de azt igen, mennyire sokkolta Svédországot ez a hidegvérrel elkövetett emberölés.

Stig Engström nem volt egy érdekes figura. Sőt, kimondottan szürke és jelentéktelen ember benyomását keltette, akit még a barátai is csak lenéztek és kinevettek. A sorozat szerint a gyerekkora sem volt felhőtlen, így nem csoda, hogy az élete lassacskán vakvágányra került. Valószínűleg figyelmet akart, nyomot hagyni a világban, hogy lehessen valaki, akire az emberek több év elteltével is vissza tudnak emlékezni.

Nagyon hatásos volt a keretes szerkezet, valamint az időbeli ugrások, melyek segítségével egyre élesebben rajzolódott ki a kép. A magam részéről abszolút el tudom képzelni, hogy tényleg így történt, bár az igazságot, sajnos, sosem fogjuk megtudni.

Nem volt ez rossz, tetszett Robert Gustafsson alakítása. Az egész sorozat leginkább az ő karakterének (Stignek) a bemutatása: hogyan jutott el odáig, hogy lelője Palmét. A nyomozásnak inkább a mellényúlásait láthattuk – tényleg ciki a svédekre nézve, hogy tulajdonképpen 35 év alatt sem sikerült teljes bizonyossággal kideríteniük, mi történt aznap este. Stig egy teljesen fiktív alak is lehetne, bár valószínűleg a karaktere így is jórészt kitalált. Érdekes sorozat volt, egyszerre ledarálós.