A vacsora (2017) 49% 11★

Ennek a filmnek is úgy mentem neki, hogy semmit nem tudtam róla, vagy maximum annyit, amennyit az IMDb-n ír róla és azt, hogy Richard Gere játszik benne. Még azt sem vettem észre, hogy a másik főszereplő Rebecca Hall, akit nem szeretek.
Kb. egy órán át néztem értetlenül és szenvedtem. Már tudtam, hogy erre a két órás borzalomra egy csillagot fogok adni, mert többet nem ér. Aztán szép lassan déjà vu érzésem támadt és rájöttem, hogy én láttam már hasonló témájú filmet az olaszoktól, aztán rájöttem, hogy nem hasonló, hanem ugyanazt a témát dolgozza fel mindkét film. Innen kezdett érdekes lenni a dolog (és nem a film). Szóval kiderült, hogy ez könyvadaptáció és akaratlanul is elkezdődött az összehasonlítás.
Már többször írtam, hogy ha könyvről és filmről van szó, akkor véleményem szerint valamelyik alulmarad és ezért általában egyiket választom, mert tudom, hogy valamelyikben csalódni fogok. Ez az én véleményem, nem törvény, csak tapasztalat, és ettől még tévedhetek. Itt most két filmről van szó, de sajnos itt is beigazolódott az elméletem.
Azt kell mondanom, hogy a nagy Richard Gere, a fényes, híres Hollywood, meg minden nagy amerikai hype ellenére ez a film fényévekre marad az olasz I nostri ragazzi – tól ( A mi fiaink (2014) ) ! Szóval kalapemelés Ivano De Matteo és Valentina Ferlan előtt. Oren Moverman pedig megbukott ezzel előttem.
Érdekes módon Rebecca Hall itt nem volt idegesítő, viszont Richard Gere beszédstílusa ebben a filmben egyszerűen borzalmas. spoiler
Ami a cselekményt illeti, össze-vissza ugrál időben, ami szintén idegesítő. Annak, akinek fogalma sincs mit fog látni (mint ahogy nekem sem volt az elején) elég zavaró és idegesítő ez.
Mivel én mindkét adaptációt láttam, elmondhatom, hogy az amerikait sikerült túlbonyolítani, belekeverni a nagy hazafiasságot (hogy is lehetett volna kihagyni?!?!) megspékelni minden idegesítő és fölösleges részlettel, mintha maga a téma nem lenne elég súlyos és kényes. spoiler
Ami a témát illeti, érdemes elgondolkozni azon, hogy mit tennénk helyükben. Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni és remélem senki nem kerül majd ilyen helyzetbe.
Szóval egy csillag helyett adok rá hármat és sajnálom, hogy így elrontották.
Ajánlani tudom az olasz feldolgozást, ami véleményem szerint sokkal jobb, értékelésem szerint kétszer olyan jó mint ez és remélem, hogy a szinkronnal nem fogják elrontani.

Hmmm, elgondolkodtató film, bár más szempontból. Nehéz film, nehéz témákkal ötvözve. Thriller, de aki hagyományos thrillert szeretne, az ne ezt a filmet nézze meg, mert menthetetlenül csalódni fog.
A kérdés számomra inkább az, hogy miért készítette el a filmet a filmesgárda?
Merthogy a főkérdésre gondolkodás nélkül azt a válasz lehet adni felelősségteljesen, hogy nincs miről beszélgetni, csak egyetlen helyes válasz van – bűncselekmény esetén nem sok más válaszadási, választási lehetőség marad. De ebben a filmben mégis egész estés megvitatást végeznek a szereplők, miközben – természetszerűleg – egyikük sem tud olyan érvet felvetni, amely mellett a főkérdésre adandó számomra egyértelmű válasz akár csak kicsit megingatható lenne. A megingatáshoz a szülő-gyermek kapcsolat is édeskevés.
A történetvezetés folyamán megmutatkozik a múlt, aminek lehetett volna szerepe abban, hogy hogyan kapcsolódik, hogyan volt kihatása a megtörtént dologra, de nem ez a szerepe. Pusztán csak a szereplők egymáshoz viszonyulására korlátozódnak a múltbeli hatások.
Van ebben múlt és jelenbeli betegség, sérült család, gyermeknevelési problémák, szülői felelősség, politikai szál, szakmai kiégés nyomai, zsarolás, kegyetlenkedés, hajléktalan, „szőnyegalá-seprés” művészete, társadalmi és egyéni felelősségvállalás kérdésköre és néhány etikai dilemma.
Akár jó film is lehetne, de szerintem nem az. Kicsit úgy érzem, mintha magvas társadalmi mondanivalót célzott meg a „kitaláló”, ám a megvalósítás inkább becsinált (mindent bele) leves lett.
Minthogy a fő kérdésre az én értékrendem szerint csak egyféle válasz adható, így az összes többi kapcsolódó dilemma filmben számomra inkább a butaságot, a nem felelős gondolkodást jelenti, semmint olyan dilemmát, amin valóban lenne mit gondolkodni, amit érdemes lenne megvitatni.