A szerető (1992) 76% 54★

Van ami sosem fog változni, még halálunk órájában sem…Igen, talán létezik ilyen…

Hát(tal nem kezdünk mondatot, de) ez egy érdekes film volt. A könyvet – még – nem olvastam, így nem voltam tisztában a történettel.
Azt hittem, hogy az alapszituáció miatt (nagyobb korkülönbség, írói ambíciók) jobban fogom szeretni, azonban valahol nekem mégis inkább csalódás volt.
A szereplők. Nem érzékeltem ezt a hűde"nagy" életkori rést. Az egy dolog, hogy a színészek között gyárilag kevesebb van, mint a történetben, de legalább még kevesebbnek is tűnik. Max. 6-7 évnek látszik, többnek biztosan nem. Innentől kezdve pedig a sztori „varázsa” nálam részint agyon is csapódott.
A lány. Ahhoz képest, hogy meglehetősen értelmes és koraérett, mégis extrém naiv. Valahogy ez a kettő nekem kissé ellentmondásos. (Próbáltam magam a helyébe képzelni, és bár én is vergődtem volna, BIZTOS, hogy nem ilyen hülyén viselkedem.) Az lejött, hogy próbált hárítani, hűvösnek tűnni, hogy ne sérüljön (annyira), de nem tudtam elhinni neki, sorry. Inkább úgy jött le ez az egész, hogy csak szimplán hülye volt. (Még akkor is, ha ez egy igaz történet.)
A pasi. LOOOL. Hát ha hülyeség, akkor ő a négyzeten. Ahogy haladt előre a történet, úgy ábrándultam ki. Pont ettől kapok a valóságban is hidegrázást, hogy megy a nagy hagyományozás, mellveregetés, meg a rutin és a gyávaság. Meg az önámítás, önbecsapás. És sokan még el is hiszik, hogy ez nekik tényleg jó, és ők aztán a rendesség meg hűség mintaképei. na persze
Meg mi ez már, hogy iskolázott a f*szi, de ha nem pénzeli apuka, akkor vége a világnak? Meg nem ért semmihez? Akkor mit tanult? Minek tanult? Á, baromság. Ha tényleg ennyire fontos volt neki ez az egész, akkor nem lesz puhap*cs, beint mindenkinek és csókolom. Hagyomány ide, hagyomány oda: régen is lehetett lázadni, nem volt tilos. Voltak, akik meg is tették.
Vagy ha már spoiler … De nem. Csak sipákolni tudott ott is. Egyébként meg szerintem amiről ő beszél, az nem spoiler. Lehet, akkor se működött volna, de adott volna egy esélyt. Ha megmozdul az emberben a kisördög, akkor szerintem az sosem véletlen.

Egyébként a sok szexjelenet is inkább volt számomra koreográfia, ugyanis mély érzelmi kémiát nem bírtam felfedezni bennük. Na jó, a pasinál. A csajszi inkább csak fizikailag volt jelen.

A film amúgy érdekes – pláne, hogy igaz történet, elgondolkoztatja az embert, de speciel engem érzelmileg kevéssé érintett meg, inkább csak sopánkodtam. Van egy „hasonló” Jeremy Irons film, a Chinese Box, na, az már inkább. Azon mindig bőgök, azzal tudok azonosulni, az megérint. Pedig nincs is benne – megmutatott – szexjelenet… :D

A film csillagozásánál bajban vagyok. A hetet soknak érzem, a hat viszont kevés. Úgyhogy azt hiszem, 7 lesz belőle. A könyvet pedig el fogom olvasni, hátha kicsit jobban átjön a két fél „lelke”. :D

Jajj, én nagyon szeretem az ilyesmi filmeket. Csupa szépség és érzékiség és néha (gyakran) szirupos szomorúság. A helyszín és a kor is nagyon érdekes, nem sok hasonlóval találkoztam még filmben. Úgy egyedi és egzotikus, hogy nem szeretne direkt az lenni. És amit talán a legjobban szeretek, ami igazán különleges benne, hogy nem ábrázolja mocskosnak sem a korkülönbséget, sem a vágyat, hanem csak valami sorsszerűnek és szépnek.

Nagyon szép, különleges hangulatú, szívfacsaró film.