Londonna  idézete

Még mindig látom a helyet, ahol a szorongás hajótörést szenvedett. A fehérre meszelt falakat, látom a rolókat, ahogy csíkosra festik a falat, látom a vért a lepedőn. Igen, emlékszem. A szoba árnyékos, körülveszi a város folyamatos, végtelen zsivaja. Elmerül a zaj hullámaiban, elmerül a külvilágban. A testem ott hevert, kitéve a szobán át- meg átcsapó lármahullámok játékának. Ez a tenger – gondoltam. A végtelenség.