A szerelem fáj (2025) 57% 7★

Nem csak a szerelem fáj (és az enyhe kifejezés), hanem az ilyen filmek is.

Először a cím ragadta meg a figyelmem, majd Ke Huy Quan. Nos, Ő ezúttal sem okozott csalódást, az itt látható karaktert is jól alakította (a szinkronja viszont nagyon nem illett hozzá), a film viszont nem több egy maffia gyepálósdinál, néhány közhelyes, Paulo Coelho-szerű filozofálgatásnál a szerelemről. Hogy cserébe legalább a bunyók látványosak? Pff. . . nem. Középszerű, lagymatag, de lehet, hogy csak az én ingerküszöböm lett túl magas. Arra jók voltak, hogy néha kizökkentsenek a semmitmondó történetből. Kicsit a Miért nem halsz meg (2018) c. filmet juttatta eszembe, ott jobban sikerült ez az elképzelés.
Az elején az irodás jelenetet a ceruzaszurkálással (komolyan. . .) gondolom, paródiának szánták (ha nem, az gáz). Ezen felül nem tudom, melyik hülye barom fejéből pattant ki az a gondolat, hogy „a szerelem fáj, de spoiler. Hol, melyik univerzumban? Sok mindent tudnék ide erről írni, de jobb, ha nem.
Egyetlen értelmes mondanivalója volt: ahhoz, hogy új életet/kapcsolatot kezdhess, előbb le kell zárnod a múltad (pl. amikor valaki olyan után vergődik, aki kutyába se veszi, ahelyett, hogy azzal foglalkozna, aki ott van neki). Mondjuk ennek a filmnek több értelme van, mint a többi Valentin-napra készült, „szeretjük egymás és boldogok vagyunk" sz*rságoknál.
Arra pedig, hogy a Valentin-nap legalább arra is jó, hogy kifejezd a szerelmed felé az érzéseid, annak 3 következménye szokott lenni: a) letilt b) kiröhög c) a kettő kombinációja együtt.

Ami tetszett (a főszereplő mellett):
– rövid
– bubble tea (én is imádom)
– Mortal Kombat utalások – a játékgép mellett néhány áldozat nekem reptile-t idézte

A legjobb az egészben, hogy a film előtt el kellett valamivel töltenem az időt, úgyhogy bementem a Sinsaybe, és hosszú idő után végre találtam egy viszonylag jó szennyestartót (összehajtható, úgyhogy be tudtam tenni a táskámba – csak mert gondolom, mindenki meghal a kíváncsiságtól, hogy vajon azzal vonaglottam-e a moziban).
És legalább ingyen volt (a film, nem a szennyestároló).

Hagytam ülepedni a látottakat, de még több nap után is fáj a film megnézése. Alapjáraton nem érdekelt volna a film, de annyiszor tolták elém az előzetesét, annyiszor kaptam fel a fejem a közben felcsendülő Celine Dion-dalra, hogy észrevétlenül elérte, tegyek vele egy próbát – kár volt. Családias hangulatú mozizás volt (4-en voltunk összesen), így e téren nincs okom panaszra. A film a mostani felhozatalhoz képest meglepően rövid, ám én mégis hosszúnak éreztem. Az akciójelenetek között volt, ami egészen ötletesen lett megkoreografálva, de az még mindig a vicc kategóriába tartozik, mikor a főhős bunyózik a rosszfiúkkal és sosem egyszerre támadnak, hanem szépen kivárják a sorukat…
Ariana DeBose esetében nem értem a körülötte lévő felhajtást, hogy miért kell ennyire nyomatni, mert tény, hogy ha énekelni kell, jó hangja van, de „színésznőként” szerintem nem nagy eresztés, a különféle grimaszai meg egyenesen irritálnak.
Lio Tipton-nal nem tudom, mi történet (azon kívül, hogy sosem színészkedett jól), korábban bájosabb, könnyen felismerhető arca volt, most meg csak a stáblista és az imdb-n szereplő képek alapján jöttem rá, hogy ő az.
Cam Gigandet-ről pedig kiderült, hogy az Alkonyat-beli alakításánál is tud rosszabbat, az pedig nem kis teljesítmény…
Az már csak mellékes, hogy a főszereplőhöz nagyon, de nagyon nem passzolt a szinkronhangja – valahányszor megszólalt, vártam, mikor bukkan fel Sheldon vagy Thor…

A szerelem fáj a világon semmi újat nem tesz hozzá sem az akciófilm, sem a romantikus komédia zsáneréhez. Szerencsére egy huncut másodpercig sem igyekszik ennek ellenkezőjét mímelni. Ez egy önmagát komolyan venni nem akaró, komfortosan idétlen film, ami pontosan arra való, és nem többre, hogy a párunkkal eltöltsünk egy laza mozis estét a Valentin-napi paráználkodás előtt.

Bővebben: https://www.roboraptor.hu/2025/02/14/a-szerelem-faj-fil…