A szalmaszálért marakodók (2020) 86% 5★

Ez beteg! Azt hittem, az utolsó félórában van a csavar, de nem! Az utolsó 10 percben, és zseniális, nagyon tetszik a vége, viszont naagyon hosszúnak tűnik az odavezető út: rengeteg az öldöklés. spoiler
A legeslegvégéért megérte végigülni, de addig nagyokat értetlenkedtem és valahogy nem tudtam kivárni, fejben már rég elengedtem a sztorit, pedig tényleg jó, csak hosszú, mire összeér ez a sok szál.

Ez egy zseniálisan megkomponált, feszült és csavaros történetet. A többszálú narratíva térben és időben sem lineáris, fokozatosan bontakozik ki, miközben a karakterek útja elkerülhetetlenül keresztezik egymást. A történetvezetés igazi agytorna. Minden apró mozzanatnak jelentősége van, de mire a végére érünk, az utolsó puzzle-darab is a helyére fog kerülni.

Az első 20-30 perc volt a legnagyobb kihívás számomra, ez alatt ismerjük meg a karaktereket és a cselekményt, ráadásul európai szemmel nehéz megkülönböztetni az ázsiai arcokat, de ha ezzel megbirkózunk egy nagyon hálás történetet kapunk.

A cselekmény mozgatórugója egy pénzzel teli táska, amely egyre több, különböző társadalmi helyzetű szereplőt sodor magával a kapzsiság és túlélési ösztön örvényébe, vérből és gyilkosságból pedig nem lesz hiány. A film igazi ereje abban rejlik, hogy nem csupán egy klasszikus bűnügyi történetet mesél el, hanem mélyebb erkölcsi kérdéseket is feszeget: Meddig megy el az ember, ha lehetőséget lát a felemelkedésre? Ki marad hű önmagához, és kit emészt fel a mohóság? Van e értelme küzdeni? Egyáltalán lesz nyertese ennek a sztorinak?

A film mesterien építi fel a feszültséget. Ahogy szép lassan összefonódnak a szálak, úgy lesz egyre sűrűbb a légkör. A karakterek sorra olyan helyzetekbe kerülnek, ahol minden döntésüknek súlyos következményei vannak, és ezt a film vizuálisan is tökéletesen érzékelteti. A hideg színvilág, az árnyékos kompozíciók és a feszült, ritkán megszólaló minimalista zene egyaránt hozzájárul ahhoz, hogy a néző végig a szék szélén üljön.
A végkifejlet spoilermentesen pedig egyenesen katartikus, ami még egy utolsó utáni, váratlan fordulatot tartogat. Most néztem meg másodjára, de ennél a pontnál hangosan felkiáltottam: spoiler
A szereplők mind megérnének egy-egy bekezdést. Hogy csak néhányat említsek különösen emlékezetes például a Lucky Strike-os fickó, akinek történetszála tele van fekete humorral és zseniális iróniával. Ahogy haladunk előre a cselekményben, kiderül, miért is tette fel az életét a Lucky Strike-ra – majd az egész végül groteszk módon tényleg befolyásolja a sorsát. Ez a fajta önbeteljesítő irónia az egész filmben jelen van, és egyik erőssége, hogy a kegyetlenség mellett mindig van benne egy csipetnyi morbid humor. A takarító és a családja voltak a leginkább emberközeli figurák, és a nagymama karaktere különösen emlékezetes. Eleinte közveszélyes és kiszámíthatatlan, demens vénasszonyak tűnik, aztán végül a történet legracionálisabb, legemberibb mozzanatát hozza.

A vizuális megvalósítás lenyűgöző. A hideg színvilág, a sötét terek és az aprólékosan komponált jelenetek tökéletesen illenek a film neo-noir hangulatához. Az álló snittek, vagy amikor a táskát követjük a kamerával mind zseniális módon hozzájárulnak a cselekményhez. A vágás kíméletlen, amikor kell, és lassan hömpölygő, amikor épp a feszültség növelése a cél. A film látványvilága tökéletesen megragadja a cselekmény esszenciáját: egy sötét, kilátástalan világot látunk, ahol az emberek próbálnak kapaszkodni egy utolsó esélybe, de legtöbbször csak mélyebbre süllyednek.

A szalmaszálért marakodók nemcsak egy izgalmas thriller, hanem egy mély társadalmi és erkölcsi parabola is. A film remekül játszik a néző elvárásaival, és a lassú építkezés ellenére végig magával ragadó marad. Ha szereted az összetett történeteket, ahol minden mozdulatnak és döntésnek jelentősége van, ezt a filmet mindenképp látnod kell.