Miután egy titokzatos vezető ráhúzza saját törvényeit egy szintekre bontott kegyetlen börtön működésére, egy új érkező lázadást szít az ételelosztás módja ellen.
(forrás: Netflix)
Miután egy titokzatos vezető ráhúzza saját törvényeit egy szintekre bontott kegyetlen börtön működésére, egy új érkező lázadást szít az ételelosztás módja ellen.
(forrás: Netflix)
Jó folytatása az első résznek.
Sőt, nem is igazán folytatás, inkább csak egy másik nézőpontot kapunk.
Kényelmetlen, véres, erőszakos. Mondhatnám, hogy döbbenetes, de sajnos nem: pont erre a a kétféle szélsőséges viselkedésre lehet számítani az emberektől.
Tetszett!
Nehéz szavakba önteni, hogy mit érzek most.
Az biztos, hogy sokkal brutálisabb, mint az első része. Ott is vannak durva jelenetek, de itt. Huh.
Nem tudom azt mondani, hogy méltó folytatása az előzőnek, mert az előző megadta a tökéletes választ, még az értelmetlen vég nélkül is, de ez a rész… csak egy romantikus befejezést adott az előzőnek. Meglepő volt? Igen, de… ez egy tök felesleges újabb réteg ugyan azon a témán, ami csak részben igaz, de… áh.
Nem voltam az első rész híve, sőt, egyenesen irritált, ahogy a hangos kritikusok kiélték rajta világ- és műértelmező hajlamukat, most azonban kicsit megenyhültem. Egyrészt, mert ezzel a filmmel mintha a kutya se foglalkozott volna a közelmúltban, másrészt mert végre felmutatott egy nekem is nagyon tetsző gondolatot, ami sokkal többet mesél el az ember természetéről, mint az első fejezet kapzsiság-látlelete.
Nemes egyszerűséggel: A platform 2. remekül prezentálja azt a sajátosan emberi folyamatot, amikor az áhított állapotok elérése után elkezdünk szorongani, majd hirtelen pontosan az a létforma és közeg válik kívánatossá, amit egyszer már elvetettünk. Az emberiség társadalmakba szerveződött, ez szigorú szabályokkal járt, mely szabályokat sokan szó szerint elszenvedték – csoda-e, hogy áhítottá vált a természetközeliség, az ősi rend idillinek vélt szabadsága és letisztult, őszinte rendje? Modern korunk emberét egyre jobban nyomasztja a magára utaltság, a szabadságból fakadó felelősség súlya, a támasztékok hiánya – csoda-e, hogy oly’ sokan gondolnak vissza nosztalgiával a harminc évvel ezelőtti, a szabadság terén korlátozott, de legalább biztonságos szociális közegbe?
A platform 2. legalább részben pontosan erről szól, és szerintem ez egy sokkal érdekesebb gondolatfolyam, mint az első epizódé volt, pontosabban többet mond el rólunk és világunkról, és valóban segít megérteni a történelemformáló folyamatokat.
Azonban mint film, gyakorlatilag ugyanazt látjuk, talán kicsit több szteroidon, talán kicsit profibb, mozgalmasabb kivitelezésben. Olyannyira elválaszthatatlan a két rész, hogy aki évekkel ezelőtt látta az elsőt, az neki se fogjon ennek a mozinak, szigorúan egymáshoz igazítva kell őket megnéznünk az élmény kiteljesedéséért!
Nagy kár azonban, hogy a maszatolás és a homályos végkifejlet ide is átöröklődött – aki szeretne valami érdemit megtudni A platform világáról, az bizony csalódni fog.
Nem tudom azt mondani, hogy rossz volt…. csak teljesen felesleges.
Bővebben: http://www.cinegore.net/hu/2024/10/12/platform-2-el-hoy…
Az első jó volt, ez… Hát inkább hagyjuk. Elvesztegetett idő az életemből, amit már sose kapok vissza.