A párizsi mumus (2011) 79% 83★

Nem rossz mese, bár mély nyomot sem hagyott bennem. A mumus aranyos és vannak benne szerethető karakterek (Raoul), de valahogy hiányzott belőle a báj. Talán, ha hosszabb lenne és részletesebb, jobban megkedveltem volna. Viszont nagyon nem voltam kibékülve a dalokkal; nem szeretem Vanessa Paradis hangját. Egyszer meg lehetett nézni és viszonylag izgalmas is volt a cselekménye, de nem nyűgözött le.

Nem bírom megállni,hogy ne írjak rögtön értékelést
Szóval..Én ezt már korábban elkezdtem,de valahogy nagyon unalmasnak találtam és hangulatom se volt hozzá.Viszont jól tettem,hogy tettem még egy próbát Az operaházi fantomja mániámnak köszönhetően.A szereplők szerintem karakteresek,megkedvelhetőek.Leginkább Raoul és Lucille párosát bírtam.A szinkron se szokványos „csapból is én folyok” válogatás (bár kicsit illúzióromboló és kellemetlen így utána megtudni,hogy Nagy Ervin= Raoul-nem bírom a pasit annyira),köszönet a szinkronrendezőnek.:)Vannak hibái ,a kor ábrázolásában például.Máskor is megtekintem még ,úgy hiszem.
A stáblista kezdete után is vannak még képsorok,szóval,érdemes megvárni!

Hát ez eszméletlen jó volt! Fogalmam sincs, miért tologattam magam előtt: egyáltalán nem kellett volna. Izgalmas, kicsit romantikus, de mindenek előtt: nagyon eredeti ez a mese! Párizsban járunk, egész pontosan 1910-ben, amikor is az egész város víz alá került. Miközben az emberek a szörnyű árvízzel küzdenek, megjelenik egy rejtélyes mumus, aki „rettegésben” tartja Párizst. De azért nem minden az, aminek látszik… :) A zenéje elsőosztályú, köszönhetően Vanessa Paradis-nak – tökéletes Lucille szerepére! Igazi kis kellemes meglepetés volt számomra ez a film, kár lett volna kihagyni!

Akartam nézni valami mesét, valami könnyedet, de nem túl ostobát. Barátnőm ajánlotta még nagyon régen, így gondoltam akkor üljünk neki.
Sosem találtam volna ki, hogy ki a Párizsi mumus. Gondoltam én mindenre, leginkább emberre, de erre biztosan nem. Le is hidaltam szépen, amikor megláttam a Mumust. Olyan ez a film, szó szerint, mint egy cirkusz, ahol a bolha az attrakció. Csak itt méretesebb az a bolha.
A karakterek aranyosak, a szerény Emile és a nőcsábász Raoul imádnivalóak. Ketten együtt, szerény, de aranyos humorbombát alkotnak. Akivel Raoul igazán remekel az Lucille. Haláliak együtt, ahogy húzzák egymás agyát. Amikor őt voltak a porondon azok voltak a kedvenc részeim.
Francoeur aranyos meg minden, de a hangján kívül nem igen szerettem meg. Úgy érzem ő csak egy eszköz volt a filmben, egy akadály, amit a szereplők elé gördítettek. Akár lehetett volna egy elefánt is, de most nem az volt.
A rendőrök kellően bolondosak és ügyefogyottak. Bár a rendőrparancsnoktól kivert a víz néha, a többiek azért rendben voltak.
A zenék nagyon szépek, kedvencem a La Seine. Szinte az egész filmet végig kíséri ez a szám. Kicsit rossz is, mert a legtöbb meséhez több szám is készül, de itt csak ez az ami kiemelkedő. Jó ez is, csak…na… jó lett volna több is.
Nem mondanám kimondottan gyerekmesének, ahhoz némely helyen túl komoly és félelmetes, de szülővel együtt biztosan élvezhető. Bár a zenéért megéri megnézni, az nagyon szépre sikeresedett.

Anyám, mennyit néztem a húgom miatt. De imádtam. A zenék jók voltak benne, fordulatos egy story, a karakterek is fantasztikusak. Bevallom, kedvenc szereplőm Raul. Már akkor imádtam Nagy Ervin hangját, így ő lett nekem a favourite. Az is egy jó pont, hogy Vanessa Paradis Lucille hangja. Csak ajánlom.

Aranyos kis mese az elfogadásról és a szeretetről. Igazából pontosan azt nyújtotta, amit vártam tőle, se többet, se kevesebbet, egy kis időtöltésnek amikor máshoz nincs kedved pont jó, de nem hiszem, hogy újra fogom nézni a közeljövőben. Vannak benne aranyos szereplők, bár nem sokat tudunk meg róluk, de szórakoztatóak. Összességében valahogy mégsem tudok ennél többet mondani róla, azt hiszem annyira nem lesz maradandó élmény.

Nagyon édes és szépen rajzolt, egyértelmű, de nem szájba rágott tanulsággal. :)

Kicsit emlékeztet az Operaház Fantomjára. És, ebből a felismerésből álltam neki megnézni. Ne is beszéljünk arról, h van egy Raoul nevű figura a történetben, a főszereplő lány énekesnő egy kis színházban (nos, nem az Operaházban) és van egy álarcos csupa rejtély karakter, akinek az éneke csodálatos, de kinézetre nem a világ legszebbje. Megnéztem, és elvonatkoztattam az első elképzelésemtől. Nagyon tetszett a film, aranyos, és hát igen a La Seine engem is megfogott, szerintem rendben volt, de tény, h valóban csak ez az egy dal van, ami emlékezetes lehet számunkra, viszont úgy gondolom, nem ez volt a célja a készítőknek, csak a szórakoztatás és egy tanúságos mese tálalása.

Nem csak a zenéket szeretem benne, hanem a történet is aranyos

Hát nagyon vegyesek az érzéseim.
A történet alapvetően ötletes és hoz újdonságot. De a jelenetek zöme sablonos és kiszámítható.
A karakterek nem túl kidolgozottak, bár itt-ott vannak értékes pontok, például Raoul korát meghaladó találmányai.
A dalok nem rosszak, csak engem nagyon zavart, hogy a zene és a tánc szerű mozgáskultúra is nagyon koridegen.
A rajz pedig egyértelműen megérdemelt volna némi utómunkálatot. A mozgások darabosak, a mimika erősen korlátolt, a háttér kidolgozatlan.
A dramaturgia is nagyon hullámzó. Kicsit az az érzésem, hogy vért izzadtak, hogy humoros jeleneteket hozzanak össze. Így aztán néhol vérszegény, néhol meg erőltetett. Az egésznek a dinamikája néhol túl kapkodós, néhol meg vonszolódik.
Szóval egészében jó kis szórakoztató mozi, de ha ért volna még egy kicsit, sokkal jobb is lehetne.