Jean Valjean közel húszévi kényszermunka után kiszabadul. Büntetését élelemlopásért kapta és megélhetéséért újra lopni kényszerül. Éjjelre befogadja egy püspök, akitől reggelre ellopja ezüst gyertyatartóit. Mikor Valjeant elfogják, a püspök nemhogy vádat nem emeltet ellene, hanem odaadja a… [tovább]
A nyomorultak (1998) 49★
Szereposztás
Kedvencelte 4
Várólistára tette 42
Kiemelt értékelések
A legutóbbi értékeléssel kicsit kemény voltam ezzel a változattal – de azért ez még mindig nincs ott a legjobb Nyomorultak adaptációk között. Aki érdemel egy pontot, mert szerintem mindent próbált kipréselni a forgatókönyvből, az Liam Neeson (nem lepne meg, ha ő a könyvet is olvasta volna). Ő nagyon sok pillanatában teljesen átlényegül Valjeanná, halkszavú de határozott, megvan benne az a fajta szomorúság, ami ezt a figurát jellemzi. A probléma, hogy a forgatókönyv néha nem barátja, és akármennyire próbálkozik elkapni a hangulatot, nehéz akkor, ha közben kap egy jelenetet, ahol lekever egy pofont Cosette-nek. Geoffrey Rush-sal nekem az a problémám, mint a Javert interpretációk legtöbbjével. Túl mániákus, túl elborult, túl gonosz, kiveszik belőle az a kettősség, ami a regénybeli énjében megvan. Uma Thurman ügyes Fantine és annak ellenére, hogy itt is volt egy halvány szerelmi szál sejtetés közte és Valjean között, kevésbé zavart, mert annyira plátói szinten tartották.
De az új generáció… Claire Danes ránézésre egyébként bájos Cosette lenne, de itt nagyon nagyhangú, modern tinilány. Simán vitatkozik Valjeannal, pisztolyt fog Javert-re (!), elképesztően aktív, és mindent kiderít. A fiatalok közül gyakorlatilag egyedül Marius kap szerepet, aki egyébként egy fura hibridje Marius és Enjolras karaktereinek – itt ő a Les Amis vezetője (ami egyébként nem lényeges, semmit nem tudunk meg a társairól), ő a forradalom legnagyobb hangja, ő irányítja a barrikádos eseményeket is, ami kicsit zavarossá teszi az egész történetét Cosette-tel. Éponine kimaradt, Gavroche szerepe minimális. Onnantól kezdve, hogy elérjük Párizst, a forgatókönyv teljesen szétesik, és az ending is nagyon bosszantó.
A film annyira nem kötött le, de két főszereplőjének játéka már annál inkább. Rush és Neeson alakítása közel zseniális, míg a film többi rész az „elmegy” kategóriába tartozik.
Egész jó feldolgozás volt, holott ez régebbi, én mégis az újhoz viszonyítom (mert az újat láttam előbb), bár feleslegesen, mert mindkettő másért tetszik. Tetszik, hogy nem énekelve mondják el világfájdalmukat (ugyanakkor az újban pont azt méltányolom… :D), Liam itt is zseniális, mint minden egyes filmjében (lehet a film maga irtó gagyi, a színész ettől még tökéletes szerintem), de Uma is nagyon jól hozta a karakterét, Claire Danes-t itt is imádtam, mint mindig, csodálatos volt, és ugyan a történet semmi újjal nem kecsegtetett, hiszen ismertem, azért nagyon szerettem is.
10 éves korom környékén láttam először ezt a filmet, és teljesen beleszerelmesedtem a történetbe. (Pláne, hogy ment valami mese is akkor a Minimaxon. :)) A könyvnek is nekirugaszkodtam, de nem ment. XD (Később újrapróbáltam, akkor sem ment… van ez így.)
A történetet szerintem mindenki ismeri, aki nem, az sürge gyorsan szerezze be a filmet. Én úgy egészében nagyon szeretem a hangulatát ennek az adaptációnak, a színészi játékot is jónak tartom és szerintem jól sikerült a szinkronizálás is. Claire Danes szinkronhangja sokszor eszembe jut csak úgy, de fogalmam sincs, miért ragadt meg ennyire a fejemben. Liam Neeson szinkronhangját pedig nagyon szeretem, olyan megnyugtató.
Láttam a 2012-es adaptációt is, de az a sok kornyika miatt nem igazán nyerte el a tetszésem. A 2000-es Depardieu-s verzióhoz pedig még nem volt szerencsém, de lehet, egyszer sort kerítek rá.
A könyvet még mindig nem olvastam el, de most újfent kedvet kaptam hozzá. Egyébként nem tudom, pontosan miért néztem meg újra ezt a filmet. Talán az, hogy egész délután rossz kedvem volt és egy kedvencre vágytam. Vagy az inspirált, hogy a tv-ben elkaptam egy francia film utolsó 20 percét, és amiatt jutott eszembe ez. Mindenesetre most is ugyanúgy imádtam, mint legutoljára, ami nem is tudom már mikor volt. Hans Matheson – azaz Marius – az első filmes crush-jaim közé tartozik, anno róla neveztem el a legelső hörcsögöm. Imádtam ahogy az ifjonti első szerelmet ábrázolták, mindig jól esik nézni. A színészek egytől egyig zseniálisan játszottak, a zene is hangulatos volt. Tényleg neki kéne ugranom a könyvnek, hiszen még több részletet meg szeretnék tudni, csak hát nem egy rövid olvasmány…
Gyerekkorom óta szeretem ezt a filmet. A történet mellett Liam Neesont imádom benne a legjobban. Amint lehet, sort kerítek a könyvre is.
Népszerű idézetek
Jean Valjean: Olvassa!
Fantine: Nem tudok. Felolvasná?
Jean Valjean: Én is még csak tanulok.
Fantine: Hát, szép pár vagyunk.
Javert: Miért nem ölt meg?
Jean Valjean: Nem volt jogom hozzá.
Javert: De hisz gyűlöl.
Jean Valjean: Nem gyűlölöm.