A nyomorultak (1998) 74% 47★

A film annyira nem kötött le, de két főszereplőjének játéka már annál inkább. Rush és Neeson alakítása közel zseniális, míg a film többi rész az „elmegy” kategóriába tartozik.

Egész jó feldolgozás volt, holott ez régebbi, én mégis az újhoz viszonyítom (mert az újat láttam előbb), bár feleslegesen, mert mindkettő másért tetszik. Tetszik, hogy nem énekelve mondják el világfájdalmukat (ugyanakkor az újban pont azt méltányolom… :D), Liam itt is zseniális, mint minden egyes filmjében (lehet a film maga irtó gagyi, a színész ettől még tökéletes szerintem), de Uma is nagyon jól hozta a karakterét, Claire Danes-t itt is imádtam, mint mindig, csodálatos volt, és ugyan a történet semmi újjal nem kecsegtetett, hiszen ismertem, azért nagyon szerettem is.

10 éves korom környékén láttam először ezt a filmet, és teljesen beleszerelmesedtem a történetbe. (Pláne, hogy ment valami mese is akkor a Minimaxon. :)) A könyvnek is nekirugaszkodtam, de nem ment. XD (Később újrapróbáltam, akkor sem ment… van ez így.)

A történetet szerintem mindenki ismeri, aki nem, az sürge gyorsan szerezze be a filmet. Én úgy egészében nagyon szeretem a hangulatát ennek az adaptációnak, a színészi játékot is jónak tartom és szerintem jól sikerült a szinkronizálás is. Claire Danes szinkronhangja sokszor eszembe jut csak úgy, de fogalmam sincs, miért ragadt meg ennyire a fejemben. Liam Neeson szinkronhangját pedig nagyon szeretem, olyan megnyugtató.

Láttam a 2012-es adaptációt is, de az a sok kornyika miatt nem igazán nyerte el a tetszésem. A 2000-es Depardieu-s verzióhoz pedig még nem volt szerencsém, de lehet, egyszer sort kerítek rá.

A könyvet még mindig nem olvastam el, de most újfent kedvet kaptam hozzá. Egyébként nem tudom, pontosan miért néztem meg újra ezt a filmet. Talán az, hogy egész délután rossz kedvem volt és egy kedvencre vágytam. Vagy az inspirált, hogy a tv-ben elkaptam egy francia film utolsó 20 percét, és amiatt jutott eszembe ez. Mindenesetre most is ugyanúgy imádtam, mint legutoljára, ami nem is tudom már mikor volt. Hans Matheson – azaz Marius – az első filmes crush-jaim közé tartozik, anno róla neveztem el a legelső hörcsögöm. Imádtam ahogy az ifjonti első szerelmet ábrázolták, mindig jól esik nézni. A színészek egytől egyig zseniálisan játszottak, a zene is hangulatos volt. Tényleg neki kéne ugranom a könyvnek, hiszen még több részletet meg szeretnék tudni, csak hát nem egy rövid olvasmány…

Nem tudott meggyőzni. A legrégebbi feldolgozás könyvhű, a legújabb a hangulatra és a mondanivalóra helyezte a hangsúlyt… ez valahol elvan a kettő között, Cosette karaktere teljesen más mint a könyvben (bár javára írom, sokkal szimpatikusabb), de egyébként senki nem tudta elérni nálam, hogy annyira berántson a film ahogy a regény tette még a maga elképesztő hosszúságával, régies nyelvezetével, és végtelenül nyomasztó hangulatával is.
És… spoiler

Gyerekkorom óta szeretem ezt a filmet. A történet mellett Liam Neesont imádom benne a legjobban. Amint lehet, sort kerítek a könyvre is.