A nagy menekülő (2023) 69% 9★

Magas már az ingerküszöbünk a háborús történetekkel kapcsolatban – pontosabban a háborús filmekkel szemben. A háborús történetekhez szerencsére nemzedékek óta hozzá sem szagoltunk (kivéve talán, aki twitteren követi az ukrán front mészárlásait). Emiatt netán, sokaknak, egyenesen melankolikusnak, neadjisten lagymatagnak tűnhet ez az amúgy valós történet, melyben egy brit veterán lecsúszik a szervezett útról és egymaga útnak indul a kerek évfordulós megemlékezésre a túlpartra (ezért nem is annyira szökés ez, inkább botorkáló utazás a múltba).
Caine nem is egyedül főszereplő – a traumából ezerszer annyit cipel egy újonnan megismert bajtársa (John Standing), aki bombázótisztként nagyságrendekkel több halálért felelős, és nemcsak az ellenség köréből. Ők ketten, haláluk előtt, életükben először igazán, búcsút vesznek az egykori bajtársaktól, az egykori helyszínektől – és néhány, szintén egykori ellenségtől: nagy jelenet az a kocsmában, ahol összeül egy maroknyi brit és német túlélő és csak csendben nézik egymást.
Példátlan sorsa volt annak a nemzedéknek, egészen fiatal fiúk hordták magukban a történelem legiszonyatosabb háborújának a terhét, kibeszéletlenül – szerencsés, aki legalább halála előtt letehette ezt a terhet, Caine figurája is csak most „gyónja” meg feleségének. (Ne gondoljunk – jusson eszünkbe a magas ingerküszöb – semmi extrára, „csak” egy bajtársa halálára a szeme előtt.) Nem mellesleg, még legalább ennyire szól a film a halál előttről, az élet legvégéről is, mikor „a test már halott”, ebben Glenda Jackson remekel, már ha lehet ezt mondani a haldoklásra.

90 éves fenegyerekek:) Gondoltam, hogy tetszeni fog, de annál mégis jobban meghatott. Persze elfogultan néztem, de akkor is szép teljesítmény volt, végre ebben a sok semmitmondó filmdömpingben egy maradandó értékű film. Kissé leegyszerűsített a történet és a szereplők egy része is, de a két főszereplő nagyszerűt játszott megint. Köszönöm, leveszem a kalapom.